~emlék~

Versátirat-próbálkozás József Attila Mama című versére.

Emlék

Egy ideje mind eszembe jár
emléke, libben akár kismadár.
Hogy értem mennyit dolgozott
- köténye lúgos, foltozott.

Vágytam a figyelmére én,
az apró emberkezdemény.
Sírtam és kiabáltam, ám
ő messzitünt a sors korcs színpadán.

De lent a kopott veres téglán
a múltam bús emléke néz rám.
Kapta a szakadt ruhát, sárga
iszamos bűzfestékbe mártva.

Kötélre csíptetett fehérlő
gondolat: tudom, milyen szép ő.
S ott fent a lehetetlen égen
gomolyog, mint klasszikus képen. 


*****