~emlék~

dreaming58•  2018. szeptember 7. 10:22

Versátirat-próbálkozás József Attila Mama című versére.

Emlék

Egy ideje mind eszembe jár
emléke, libben akár kismadár.
Hogy értem mennyit dolgozott
- köténye lúgos, foltozott.

Vágytam a figyelmére én,
az apró emberkezdemény.
Sírtam és kiabáltam, ám
ő messzitünt a sors korcs színpadán.

De lent a kopott veres téglán
a múltam bús emléke néz rám.
Kapta a szakadt ruhát, sárga
iszamos bűzfestékbe mártva.

Kötélre csíptetett fehérlő
gondolat: tudom, milyen szép ő.
S ott fent a lehetetlen égen
gomolyog, mint klasszikus képen. 


*****




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582018. szeptember 8. 18:45

@Ametist: Köszönlek :)

Ametist2018. szeptember 8. 08:49

Nagyon szépek az emlék-verseid, "klasszikusan" szépek.

dreaming582018. szeptember 7. 22:17

@SzaipIstvanne: Köszönöm, drága Marika, és viszont kívánom!

SzaipIstvanne2018. szeptember 7. 15:38

Kesobb lattam, hogy Jozsef A. verse nyoman irtad. Nagyon szep lett, szomoruan szep. Kellemes hetveget kivanok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom