Életmesém (az én ars poeticám)

dreaming58•  2013. augusztus 19. 23:16

Életmesém (az én ars poeticám)

Keresztre feszített engem már az élet.
Aranyozta sorsom, majd poklokra dobott.
Egyensúlyoztam keskeny létpadkán, s féltem.
Nem tudtam, de jövőm mindig kockán forgott.
 
Volt, hogy álomvilág ringatott gyengéden,
gyerek gőgicsélés, mosolyok, és öröm,
szárnyaltam, s azt hittem ez az örök éden,
mígnem elbotlottam a korcs sorsküszöbön.
 
Jégbe fagyasztotta szívemet! Péppé tört!
Ellopta szememből, s szívemből is a fényt...
Körém rajzolt mocskos, áthághatatlan kört,
s csak sokára villantott fel némi reményt.
 
Napok áradata tollat csent kezembe.
Írtam amit súgtak belső, áldott hangok.
Nem tudom, hogy meddig leszek képes erre,
de míg igen, addig versálmodó vagyok!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582013. augusztus 31. 14:34

Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat! :)

baramara2013. augusztus 20. 18:55

Nagyon szép! :)

BakosErika2013. augusztus 20. 15:50

Itt is gyönyörű, Évikém!
Gratulám.

dreaming582013. augusztus 20. 12:35

Krampuszkám (H)

Törölt tag2013. augusztus 20. 11:30

Törölt hozzászólás.

sz54laca2013. augusztus 20. 11:15

''Írtam amit súgtak belső, áldott hangok.''
(H) :)

dreaming582013. augusztus 20. 11:08

pepo :)

pepo2013. augusztus 20. 08:22

Jégbe fagyasztotta szívemet! Péppé tört!
Ellopta szememből, s szívemből is a fényt...
Körém rajzolt mocskos, áthághatatlan kört,
s csak sokára villantott fel némi reményt....