Éjbe festett sorok

Vörösre vérzett ég szélén a felhő,
lám, alkonyba hull már minden fénysugár,
bársonyest félénken osonva eljő,
homályban múltidéző gondolat jár.

Csillagokat varr selyemfeketébe
a lágy ujjú éjfél - kedvem keresi -
felhőket biggyeszt égi ecsetjével,
közéjük a holdat éknek illeszti.
 
Fáznak az érzések - láng gyúl az éjben
- melengető fénye lelkemig hasít,
rézkarcot álmodik bronzszínű fémen,
szívemre nyugalomfátylat igazít.
 
Festegetnék én is égre szép képet,
ujjaimmal húznék felhőcsíkokat,
de most sötétség van, nincsenek fények,
a holnap csak csillanó vágygondolat.