Ecsetvonások

Szürke felhő hólyagzott 

a téli égbolt arcán,

fáradt léptű alkonyat 

vánszorog napom partján.

Hátán cipeli korcs napom 

minden hordalékát.

Terhével az est küszöbén 

óvatosan lép át.

A rosszkedv maradékát 

lerázom magamról. 

Keresek egy kis zugot, 

mely lágyan átkarol.

Fantáziám festeget

finom puha ecsettel,

szívigéző képet mely

gyengéden rámhajol.

A rossz dolgokat elviszi,

takarja édes álom.

A nap mi elmúlt, integet, 

de nem jön vissza már.

A felhők és a hólyagok

csupán mulandó képek,

és remélem a holnapban 

valami szépség vár.

2018. január 22.