Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
é j r ő l é j r e
dreaming58 2017. október 7. 11:53
Éjről éjre valósággá álmodlak.
Nem várom, hogy ébresztgessen a holnap.
Amíg alszom itt vagy, érzem, nézel rám,
kék szemed ragyogó éji szép fáklyám.
Valóság vagy? Csak úgy nem tünhetsz már el.
Hajnal felé a szél rólad énekel.
Karjaidat magam köré álmodom
mindaddig, míg bús szívemen átoson
a fájó de józanító valóság:
lehetetlen - már hiába várok rád...
dreaming582017. október 7. 22:35
@merleg66: Nem is olyan nehéz (csak néha) - már "megszoktam"...hisz másom sincsen, mint ez a fájás...
merleg662017. október 7. 22:16
Nagyon szép vers...csodás ez a ragaszkodás...de így nagyon nehéz lehet élni...
dreaming582017. október 7. 15:11
@Mikijozsa: Talán nem is fog...ha rajtam múlik...
Mikijozsa2017. október 7. 13:46
jól van, emléke soha ne múljon el
dreaming582017. október 7. 13:18
@Törölt tag: Köszönlek :)
Törölt tag2017. október 7. 11:56
Törölt hozzászólás.