e g y e d ü l

dreaming58•  2017. szeptember 30. 13:17

a kert ugyanaz és a ház is
az álmok csak mik kifakultak
(régen ketten álmodtunk egyet
boldogságvirágok kerengtek)
most emlékek apró zugokba bújnak
már csak éj suttog régi percekről
mik itt nőttek évekbe szorulva
szívem zakatolja a múltat

öregszem? lám visszafelé vágyom
szabad lelkem már ablakon koppan
és érzem mindig egyre jobban
nem gyengéd puha fészek
már pilled nem repül a lélek
semmibe futnak az évek
s én itt álmodom ugyanazt

egyedül

 

 

2017. augusztus 18.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582017. október 1. 13:07

@Ametist: Köszönöm, drága Ildikó :)

Zsuzsa03022017. október 1. 10:12

De szép!

BakosErika2017. október 1. 07:31

Nagyon jó lett...

Ametist2017. október 1. 06:57

Szívhez szóló emlék-verseket írsz, nagyon szép ez is, Évi :)

dreaming582017. szeptember 30. 22:28

@merleg66: Igen - tudom - akkor is tetszett :)
Köszönöm szépen.

merleg662017. szeptember 30. 21:14

Ismerem ezt az érzést...már én is írtam róla...nagyon kegyetlen...de a versed remek...szeretettel gratulálok

https://blog.poet.hu/merleg66/eji-gondolatok

dreaming582017. szeptember 30. 18:16

@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen :)

SzaipIstvanne2017. szeptember 30. 16:52

Nagyon jol megirt, kisse szomorkas vers.

dreaming582017. szeptember 30. 15:04

@Belle: ...

Törölt tag2017. szeptember 30. 14:29

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom