Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
e g y e d ü l
dreaming58• 2017. szeptember 30. 13:17
a kert ugyanaz és a ház is
az álmok csak mik kifakultak
(régen ketten álmodtunk egyet
boldogságvirágok kerengtek)
most emlékek apró zugokba bújnak
már csak éj suttog régi percekről
mik itt nőttek évekbe szorulva
szívem zakatolja a múltat
öregszem? lám visszafelé vágyom
szabad lelkem már ablakon koppan
és érzem mindig egyre jobban
nem gyengéd puha fészek
már pilled nem repül a lélek
semmibe futnak az évek
s én itt álmodom ugyanazt
egyedül
2017. augusztus 18.
dreaming582017. október 1. 13:07
@Ametist: Köszönöm, drága Ildikó :)
Zsuzsa03022017. október 1. 10:12
De szép!
BakosErika2017. október 1. 07:31
Nagyon jó lett...
Ametist2017. október 1. 06:57
Szívhez szóló emlék-verseket írsz, nagyon szép ez is, Évi :)
dreaming582017. szeptember 30. 22:28
@merleg66: Igen - tudom - akkor is tetszett :)
Köszönöm szépen.
merleg662017. szeptember 30. 21:14
Ismerem ezt az érzést...már én is írtam róla...nagyon kegyetlen...de a versed remek...szeretettel gratulálok
https://blog.poet.hu/merleg66/eji-gondol
dreaming582017. szeptember 30. 18:16
@Törölt tag: Köszönöm szépen :)
Törölt tag2017. szeptember 30. 16:52
Törölt hozzászólás.
dreaming582017. szeptember 30. 15:04
@Belle: ...
Törölt tag2017. szeptember 30. 14:29
Törölt hozzászólás.