Csillagvarázs

Holnapba hasadó éjszakák árnya
kísér, és kisért. Fájdalmat nevel.
Éjfél után már reggelre várva
nézem, a percek miként tünnek el.

Volt idő, mikor öröm volt minden éj,
mikor körülfont a végtelen varázs.
Mellettem pihent a szerelem, a fény.
Lobogó lángunkból szunnyadó parázs.

Ma egyedül nézem, számolom a percet.
Reggelbe kerget az éjfél szava.
Fájó az emlék. Lelkem tőle reszket.
Az égen pislog egy szempár csillaga.