csak egy hétköznap

dreaming58•  2017. október 4. 06:46

A reggel még remél, de jaj
felesleges a vágy.
Ha ébredek és felkelek
csak visszahúz az ágy.

De vár a 'kint' - a nagyvilág
beszippant, eltemet.
metró repít, majd villamos
- köröttem emberek.

Még luxus a gondolkodás
- nyílt szemmel álmodok -
odébb egy részeg tántorog,
előttem napom ácsorog.

Egy munkanap mely elragad,
agyam mint nyűtt szivacs
- egy idegen rám mosolyog -
csak tudnám, hogy ki vagy?..

Mókuskerék: benne a lét
nem éppen emberi.
Feszegetem rácsaimat
ahogy más nem meri.

De hagyjuk már, jól van ez így,
lassan lehiggadok.
Itt végülis szót válthatok,
s nem egyedül vagyok.

Estére kelve indulok,
hisz vár az otthonom.
Körül ölel emlékekkel
- hogy jó ez? Nem tudom...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582017. október 4. 23:00

@merleg66: Igaz :) Köszönlek

dreaming582017. október 4. 23:00

@Bugatti350: Viszontölelésem István :)

dreaming582017. október 4. 22:59

@Mikijozsa: Köszönöm :)

dreaming582017. október 4. 22:59

@kevelin: :)

merleg662017. október 4. 22:04

Egy munkanap mely elragad,
agyam mint nyűtt szivacs
- egy idegen rám mosolyog -
csak tudnám, hogy ki vagy?..

...nem fontos, hogy ki...a mosoly a fontos...Tetszett a versed.

Bugatti3502017. október 4. 12:01

Feszegetem rácsaimat
ahogy más nem meri

Feszegesd csak és ne várjad, bármit szólnak azt se bánjad! :) Szép és őszinte gondolataid, hatással vannak másokra is! :) Ölelésem!

Mikijozsa2017. október 4. 08:15

olyan emberi a hangod, szerénység a tollad, bizony melankólia a világ, mondanám bizony, tetszett

kevelin2017. október 4. 06:59

Jó vagy nem ez van