Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Cím nélkül
dreaming58 2016. október 14. 19:43
Szívemen lángol örök bélyeg
- szeretlek téged.
Pislog emléked lángja, szinte fáj
- lám, tükröt tart a táj.
A természet torkára forr a szó
- semmi sem hallható.
A szél is megáll, időtlen pillanat
- elfut egy perc alatt.
Káprázatos fohász az ég
- csupa ragyogó kék.
Nézem és szinte beleszédül fejem
- jó hogy nézhetem.
Peremén ezernyi szárny suhog
- rám napfény zuhog.
Mosoly, mi ráncot húz ősz arcán
- élénk most, nem halvány.
Majd újra zúg tovább az élet
- de jó, hogy élek!
***
Ez is megadottakból nőtte ki magát :)
***
dreaming582016. október 15. 19:33
@BakosErika: Köszönöm szépen :)
BakosErika2016. október 15. 17:04
Mestere vagy a megadott szavas verseknek, Évám.
Tetszett, gratula.
dreaming582016. október 15. 06:58
@skary: én nyócra...naés? ☺
skary2016. október 15. 04:04
hát a q-jó...hatra mék dógozni :)
dreaming582016. október 14. 23:27
@seamiller: Köszönöm szépen
dreaming582016. október 14. 21:35
@Krisztinka: Köszi!
A szavak ezek voltak: fohász, szédül, bélyeg, suhog, ránc, pislog, pillanat, forr, halvány, időtlen
Törölt tag2016. október 14. 21:14
Törölt hozzászólás.
Krisztinka2016. október 14. 20:42
Nem tudom mi volt a mag de ami kinőtt az nagyon klassssz:)