Cím nélkül

dreaming58•  2016. október 14. 19:43

Szívemen lángol örök bélyeg
- szeretlek téged.
Pislog emléked lángja, szinte fáj
 - lám, tükröt tart a táj.
A természet torkára forr a szó
- semmi sem hallható.
A szél is megáll, időtlen pillanat
- elfut egy perc alatt.
Káprázatos fohász az ég
- csupa ragyogó kék.
Nézem és szinte beleszédül fejem
- jó hogy nézhetem.
Peremén ezernyi szárny suhog
- rám napfény zuhog.
Mosoly, mi ráncot húz ősz arcán
- élénk most, nem halvány.
Majd újra zúg tovább az élet
- de jó, hogy élek!

***

Ez is megadottakból nőtte ki magát :)

***

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582016. október 15. 19:33

@BakosErika: Köszönöm szépen :)

BakosErika2016. október 15. 17:04

Mestere vagy a megadott szavas verseknek, Évám.
Tetszett, gratula.

dreaming582016. október 15. 06:58

@skary: én nyócra...naés? ☺

skary2016. október 15. 04:04

hát a q-jó...hatra mék dógozni :)

dreaming582016. október 14. 23:27

@seamiller: Köszönöm szépen

dreaming582016. október 14. 21:35

@Krisztinka: Köszi!
A szavak ezek voltak: fohász, szédül, bélyeg, suhog, ránc, pislog, pillanat, forr, halvány, időtlen

Törölt tag2016. október 14. 21:14

Törölt hozzászólás.

Krisztinka2016. október 14. 20:42

Nem tudom mi volt a mag de ami kinőtt az nagyon klassssz:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom