Bűvös vers

Hull szememre bűvös mákony
szívem nyugszik: nincs zörej,
végig nyúlok zöld fűágyon,
gyere álom, jöjj, ölelj!

Őzsuták őriznek engem,
zöld pók fonja álmomat,
mókus fényt keres zsebemben,
távol még a virradat.

Majd ha új nap oson, érzem
megfoghatom üstökét,
tenyeremen szivárványom
lám, itt tapadt: ó de szép!

Kincsként őrzöm, nem felejtem
el nem hagyom már soha,
ajándékképp nekem adta
mosolyát az éjszaka!