Búcsú (mert "tudod")

Felhőpaplant terítettél fejem fölé mára
Könnyeimet nem szárítja ma a nap sugára.
Tudom, most is engem figyelsz, integetsz ott fentről,
Látod mégis sírok érted, nem múlhatsz szívemből.
Ott hasalsz egy felhő bolyhán, vagy ūlsz láblógázva,
Kék szemedben ott csillog a végtelen csodája.
Fájsz nekem, és fájni is fogsz, bármit hoz az élet,
Azt tudom csak - s te is tudod - hogy szeretlek téged.

(ma elkisértelek oda, ahova soha nem akartam volna...)

********************