Boldog métely

csíkokra szaggatott nap hasal az égen
a roletta bágyadt résein nézem
ahogy lassan gördül a kékségen tova
senki se tudja miért és hova

szorosan körém zárt abroncs a délután
melletem gyűrt kedvem csak bámul rám bután
moccanatlan várom jöjjön már az est
ő a jóbarátom szép képeket fest

szemhéjam fonákján vetít varázslatot
tőle könnyebbséget feloldozást kapok
hazudja itt vagy még nem ott fent az égben
mártózom közeled boldog mételyében