Apukám

Mostanában, ki tudja miért, nagyon sokat gondolok rád...
Gyerek voltam még mikor elszólított az ég. 32 éves voltál - mai eszemmel azt mondom: "majdnem gyerek"...de hát az is voltál, hiszen szegény nagymamám túlélt...Aztán két évvel utánad ő is elment - elvitte a fájdalom...csak 63 éves volt (csak héttel több, mint most én).
Hiányzol...

***************


Derű - ha rád gondolok
ez az első, mi eszembe jut.
Lehet hogy másnak fura dolog,
hisz mi is az, mit egy kisgyerek tud?
De én tudtam, s most is tudom,
te voltál a legjobb apa,
mikor kis motoroddal az úton
siettél hozzánk hamar haza.

Ha hívtak, te mentél, nem volt akadály
- beteg a tévé, elment a kép -
az számomra máig örök talány,
hogy mi módon, hogyan, s miképp,
de mindig mosolyogva
(legyen karácsony, vagy Szilveszter-est)
szóltak, s te indultál nyomba'
- hagytad kihűlni a korhelylevest...

Rám mindig volt időd: mesélni,
játszani velem, vagy kertrendezést
csapni...az avult régi
gyomokat-lomokat tüntettük együtt el
- tudod, hiányzol, fájsz is,
bennem érted egy bánatos égi
apró angyal halkan énekel...