Anyák napja elé

Az évek tengerének tükrén csak mosolyod látom
- ott ring hűvös habjai közt mint zöld-barna álom.
Sok-sok fájást kellett élned, nem volt veled gyengéd
sorsod. Hegyeket gördített, lesve: bírod-e még...

Betegséget, fájdalmat,  gyászt halmozott válladra.
Nem adtad meg magad könnyen: óvtál fogszorítva.
Ne félj, már nem tud ártani - ahol vagy, ott nem fáj.
Nincs hideg, és nincsen bánat. Megnyugvást találtál...

Könnycsepp gördül érted

                         - mégis mosolyodat látom.

                                                                                          Nem volt nálad jobb anyuka az egész világon!