Angyal-szemek (Halottak napjára)

Már fönt van a főoldalon, de most aktuális...

Lassuló léptekkel
halad az október,
szívem is lassuló,
fájó dallamot ver.
Esőpermet mossa
poros kedvemet,
apránként az érzés
végképp betemet.

Voltak szép napjaink:
vége sincs a nyárnak,
derű és az öröm
kézenfogva jártak,
gyermekien vidám
felhőtlen idők
de a víg napoknak
fala rég kidőlt.

Eltemettük apám,
s vele tünt egy darab
kis gyermeklelkemből.
Csak emléke maradt.
Később nagymamám is
követte fiát,
vele szegényebb lett
ez a bús világ.

Sorolhatnám tovább
veszteségeimet,
de ki ad ehhez erős,
fájás bíró szívet?
Felnőttkorom végső
nagy csapása lett,
mikor elvesztettem
drága férjemet.

Így november felé
nem csodálja senki,
ha lassúbb a lépés,
de tovább kell menni.
Kisétálok mélán,
vár a temető
- sok emlékcserepet
híven őriző!

Virágokat hoztam,
s viszem az álmokat,
miknek gondolata
itt szívemhez tapadt.
Megköszönöm nektek
drága kincseim,
hogy így vigyázzátok
gyermektitkaim.

Megkönnyebbült szívvel
elindulok haza.
Nem temet be soha
a feledés hava.
Örökre itt tartom
édes képetek!
Fentről reám ragyog
angyal-szemetek!