Álomséta

az éjjel tenyerét csúsztatta szememre
ne lássak semmit - kell a sötét,
s elém terítette álomköpenyét

óvva emelt fel, tudta, szédülök,
alattam elsuhantak mezők és rögök,
távolban feltűntek a sarkkörök

nem fáztam, nem ért hozzám a hideg,
éreztem, hogy szívem milyen meleg
s tartottak az éteri álomkezek

csend volt, csak siklottunk tovább,
lassan mögöttünk maradt a Világ,
csak vaksötét ölelt lágyan, puhán...

...aztán felébredtem (szédült-bután)
ágyamban találtam magam, Veled,
s álmomban is símogatott kezed