~álomcsapda~

dreaming58•  2020. augusztus 14. 23:44  •  olvasva: 142


"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét"
a nyári esték csendes sóhaját,
mikor titkokat suttognak a fák,
s a szellő fogja mindük lombkezét.

Én dúdoltam még akkor is ha fájt,
ha távolba futott minden remény,
ha kihunyni látszott az utolsó fény,
kicsúfoltam az ijesztő halált.

Most ott kint ezer tücsök hegedül,
és itt bent senki nem fogja kezem.
Kik olvassátok, szurkoljatok nekem
"hogy ne maradjak egész egyedül."


Az első és utolsó sort József Attila: Én nem tudtam című verséből kölcsönöztem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2020. augusztus 16. 09:00

rajtam ne múljon, szurkolok!:) Szép lett!

dreaming582020. augusztus 16. 00:55

@negyvenkilenc: Köszönöm :)

dreaming582020. augusztus 16. 00:55

@skary: :)

Liwet2020. augusztus 15. 17:46

@dreaming58:
Álom szép vers! Én szurkolok, ne bizony!
Ölellek szeretettel ♥️

negyvenkilenc2020. augusztus 15. 16:20

Kedves Éva! Nagyon szép, megható sorok!

dreaming582020. augusztus 15. 16:03

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.

skary2020. augusztus 15. 13:05

hajráá :)

Mikijozsa2020. augusztus 15. 11:16

gratulálok József Attila sorai alá nagyszerű remekséget írtál

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom