A kimondhatatlan

dreaming58•  2016. július 26. 01:02

Ha ki tudnám mondani, már nem is lenne.
Ha hangba tudnám önteni, búcsút énekelne.
De nem tudom, belémfagyott, és fojtogat
(szívem szegény csendben dúdolja hangodat)

Gyanútlan teszem-veszem dolgomat,
fejem üres - kerül minden értelmes gondolat.
Egyszercsak itt van, szólít, rám kiált.
Lelkemre aggat koloncként ólmos hiányt.

Felszaggat minden beheggedt sebet
- arcomba dob édes emlékképet - veled.
Majd színeimet sivár feketébe rontja,
mindenemet múlás árnyékába fonva.

Így telnek napok, hónapok - veledtelen.
Hiányod mérge egyre gyűlik szívemen
- és titkon, néha-néha  rejtett sarkokon
szürkülő nyári port rugdal a fájdalom.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582016. július 26. 11:13

@skary: ó de vicces...
köszi hogy benéztél

skary2016. július 26. 04:42

vagy portugál...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom