A cseresznye íze

dreaming58•  2017. május 23. 21:36



Érett cseresznyeszem a május.
Mikor édesét ízlelem,
minden régi szép eszembe jut:
gyerekkor, álmok, szerelem.

Zöldek és tarkák közt pörögve
hittük: az élet végtelen.
Később szédülten egymást átölelve
suhantunk felhőn, s kék egen'.

Ahogy az évek elfutottak,
lassan megváltozott a kép,
de mindig maradtunk egymásnak,
fogva a másik hű kezét.

Már csak a cseresznyeízt érzem.
Mellőlem elvette az ég.
Nyúlnék érte, de el nem érem:
nem foghatom senki kezét...


2017. április 30.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2017. május 25. 08:00

Megrendítően szép, és nagyon érett, lírai vers. Ölellek.

BakosErika2017. május 25. 05:22

Szépen megírtad Évám.
Tetszett.

dreaming582017. május 24. 23:51

@merleg66: Köszönöm :)

merleg662017. május 24. 15:42

ár csak a cseresznyeízt érzem.
Mellőlem elvette az ég.
Nyúlnék érte, de el nem érem:
nem foghatom senki kezét...

Nagyon szép! Szeretettel gratulálok.

dreaming582017. május 24. 12:47

@feri57:
Köszönöm hogy olvastad ☺

feri572017. május 24. 07:27

Nékem a gyerek korom jut eszembe
anyám háza udvarán egy nagy cseresznye fa ált, ilyen nagy fák már nincsenek.
Szép vers.
Feri