Kreatív szóvarázs
Az ősz dallama
Az ősz dallama
Széplelkű utcazenész az ősz.
Szélhárfán penget szomorkás dallamot.
Fák lombja közt sokat időz,
falevelek közé susogva múló hangzatot.
Egyik lábán barna a zokni,
és rozsdaszín a másikon.
Avitt ruhája nyűtt és foszlik,
miközben ligeteken átoson.
Nyakában ősi talizmán lóg
hirdetve: mióta világ a világ,
s a föld isten kedvére forog,
őt szívből kedveli természetanyánk.
Van úgy hogy csak csendesen penget,
de van, hogy széllel cimborál,
a porban lehullott falevelet kerget
- legfőbb szereplő a múlás színpadán.
***
(A négyszavas fórumból hoztam. A szavak: utcazenész, zokni, talizmán, kerget,)
***
Az elmúlás dala
A Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval! fórumtéma megadott sorait felhasználva írtam.
A megadott sorok Radnóti Miklós: Gondolsz-e rám című verséből
első sor: "Fölötted egy almafa ága,"
utolsó sor: "hold bámul a béna világra."
Az elmúlás dala
"Fölötted egy almafa ága,"
fel-le hajlik ahogy fújja a szél
(vagy hajlítja láthatatlan spárga?)
távolról már az ősz zenél.
Könnyű érintéssel foltozgatják
sárgák, barnák és vereslő rozsdák
az árnyakba búvó fázós tájnak arcát.
Zöldellni csak a fenyőket hagyják.
Majd ha az ősz már leteszi ecsetjét
-októbert november szürkeségre váltja-
erre a szezonra kifogyott a festék,
"hold bámul a béna világra."
Kettő az egyben
Két megoldásom a Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval! fórumtéma megadott soraival.
Néhanapján
"E világ nem az én világom,"
s ha néha mégis másképp látom
annak csak egy oka van
higgy nekem - a csodás, örök szerelem.
Mert néhanapján eljön értem
és elringat a fázós éjben,
és nyújtózom egy szép emléken
- olykor már nem is tudom, hol vagyok,
s azt sem: ébren, vagy álmodok.
Dúdolnak ködbetűnő távolok
s "reményeink, a csillagok."
***
Mindig, mindenütt
"E világ nem az én világom,"
mert itt a bántás lett az úr.
Az én szívemben tündérálom:
a nap ragyog, az ég azúr,
és mosolyog aki csak felnéz.
A napsugár mint olvasztott méz
bearanyozza mindenünk.
Oly jó volna, ha így lehetne,
mert annyira kell a fény nekünk.
És korlát nélkül szerethetne
az ember mindig, mindenütt.
És kézenfogva álmodozva
-miközben ott fönt hold ragyog-
sétálnánk, s fényükkel követnek
"reményeink, a csillagok."
***
(Az idézett sorok Pilinszky János Kihűlt világ című versének első és utolsó sorai)
Két négysoros
A ráncokat elspórolta arcomról az élet.
Helyette kaptam szívembe mélysötétet.
Nekem ott belül gyűrödik barázda
s szorítja vérereimet sajgón, fájva.
Rögtönzés
***
Fej alatt párna
Víztükör dajkál hajnali képet.
Partjára barnul őszízű fény.
Finom simítástól beheged a lélek.
Fej alatt párna - apró remény.
(barnul, beheged, párna, víztükör)
***
A fix négyszavas fórumból hoztam át.
***
Novemberi fák
Második versem ezekkel a szavakkal: kinyílik, fázós, hontalan, bájol, ferde, pucér, vad, feketedik, zuhan, rések
Novemberi fák
Pucér fák reszketnek fázós reggeleken,
vad szél szaggatja meg maradék hajuk.
Kopaszodnak tovább, szégyellős-esetlen.
Égig küldik bánatukban fájó sóhajuk.
Távol feketedik télrajzú gondolat.
Még nem fogadják be, még oly hontalan.
Réseiken rendezget kis fagyos fodrokat.
A fák meg csak tűrik. Rájuk csend zuhan.
Kinyílik a holnap. Hópelyheket bájol.
Ferde, halvány sugarakkal nap próbálkozik.
De a fák már mélyen alszanak, úgy látom.
Magukhoz sem térnek biztos tavaszig!
2017. szeptember 3.