Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lépkedek
dreaming58• 2017. szeptember 29. 20:20
"A fák megnőttek. Meg bizony, magasra"
nézem érdes kérgüket, és elgondolom,
szelíd-szép volt életem, nincs okom panaszra,
bár néha súly tornyosult gyenge vállamon.
Nézem, ahogy percek és emlékek peregnek,
néha tévutakra téved egy-egy gondolat,
megcsillanni látom kékségét szemednek,
s még hallani vélem álomhangodat.
Kedvesem, oly üres nélküled az élet,
de szívemben itt vagy, és ez érthető,
- hiányod fájdalom - mégis érnek fények.
Lépkedek mert "hát mégse állt meg az idő."
***
A Keretbe foglalva fórumtémából hoztam át.
Az idézett sorok Nadányi Zoltán: A fák megnőttek című verséből származnak.
***
dreaming582017. szeptember 30. 13:10
@skary: Ja, a föld is - meg most már végre én is :))) (eldobtam a rögzítőmet)
Mikijozsa2017. szeptember 30. 06:34
szép, monológ -szerű
skary2017. szeptember 30. 04:47
mindön mozog :)
dreaming582017. szeptember 30. 01:49
@merleg66: Köszönöm - igyekeztem :)
merleg662017. szeptember 29. 21:38
Jól megoldottad.