Kakuk

suttogja fülébe

hogy húdemennyire

de már áll a farka

ő meg megette.

romantikus b.szás

de hát ilyen az élet

másoknak család

nekem csak egy csalárd lélek.

nem ismersz

nem engeded

hmm.. jólvan hidd.

nem baj csak felesleges a szó.

csak füleddel hallasz

csak szemeddel látsz

csak bőröddel érzel

csak nyelveddel ízlelsz.

kár érted, nemérted!?

sivatagban erdő vagyok

hajnali harmatcsepp.

látom szomjazol

igyál hát lassan meg.

virágok illata hónom alatt

méz folyik f.szomból.

benned a tűz tombol

fiatal vagy, élj!

örök fiatal, még öregen is

szép vagy most.

kérjek bocsánatot?

jó. kérek. kérlek.

csak szemeddel érzel

csak füleddel látsz

csak bőröddel ízlelsz

csak nyelveddel hallsz.

mit mondhatnék még...

az éj csendesen szólít, nem üvölt veled, mégis megteszed amit kér, mivel tudod, nem lódít csak jót akar neked. képlékeny álmokat bódít beléd, amiktől elveszted fejed és szellemed szabad mindörökre. szaladna veled az idő is de ő falba ütközik, tükörként csillog a szemed, tündöklik benne a végtelen képzelet. vajon csak káprázat vagy valódi látomást teremtesz... mindegy, a lényeg, hogy most még bármit megtehetsz mit kívánsz, mint egy kisgyerek.

kába magányból nem ébredek 
amíg hallom csendülni hangod 
remegve félek és féltelek. 
csillogsz nekem, tiszta az arcod 
így játszik velem a képzelet 
érted már nem vívhatok több harcot 
egyet mondhatok: ég veled.

Az őserő az én fajtámra már nem jellemző, lelkem mint egy temető, szememen fehér lepedő, de ne hozzál virágot, mert minden ami érzelem könyörtelenül kivágok. Folyton körülöttem álltok, mégis mikor beszélek csak pusztába kiáltok. Elnyeli a hangomat a végtelen, gondolatom képtelen nem észlelem a világot és ő sem engem, ezért mikor meghalok a szeme se rebben. Úgy döntöttem kivárok, hátha változik a történet, akkor majd szedhetek virágot annak, aki nem csak azt mondja, gyere még egyszer, hanem szívébe van karcolva, kérlek ne menj el.  

Szívárvány, színek formákkal bontva

Esküdt ellenségem az idő

a Királylány Szabolcsot masszívan osztja

Rajta egyedül osztozom.

Leesett és koppant  

Fájdalmam mosolyogva fordul fel

Mosolyom mosolyba fordul.