Chippendale

Lelkesednek a régen volt szüzek,

Fellobbannak bennük hamvadó tüzek,

Emlékeként a rég kihűlt ágynak,

Emlékeként a perzselő vágynak,

Emlékei egy régmúlt ifjúságnak,

Rövid időre láthatóvá válnak.

 

Duci tésasszony másfél mázsájával,

Lepedőt gyúrna a vetkőző sráccal,

Elfogyasztott már közel három férjet,

De ilyen tüzet még sohasem érzett,

Régmúlt lányságának rózsaszín álma

Mintha váratlan valósággá válna.

 

Másik asztalnál szégyenlős leányka

Barátnőjét lesve, kuncog magába

Közben bőre alatt bizsergés támad,

Tenyere izzad, ismeretlen lázat,

Érez, és bánja már nagyon magába

Hogy megfutamodott egy csókcsatába.

 

Világosság jelzi, vége a shownak

A szürke napok újra folytatódnak.

A duci másnap míg ajkát rúzsozta

Rájött, fontosabb a toroskáposzta.

Míg a leányka mobílját bűvölve

Csevegett ébren is álomba merülve.