Nyugalom

 

Vadregényes végtelen,
Száguldok, míg élvezem.
Mintha csobogást hallanék,
Irányába kapom fejem 

S lásd mí szép folyadék.

Egy íves kis patak
Csordogál a fa alatt.
Hullanak a levelek
Ezernyi színnel pompázva idelenn.
Keresve a végzetem,
Csatangolva lépkedem.

 

Újabb hangot hallgatva,

Halaknak raja úszik épp nyugatra.
Csillogó pikkelyek, díszes uszonyok
Fejvesztett iram, mégis oly nyugodt.

Seregnyi bú, s rosszindulat
Nem talál itt nyugalmat.
Itt csak felhőtlen érzelmek,
melyek élnek, s uralnak.

Békesség szigete talán ez,
hisz oly sok gyönyör, s élvezet,
mely öleli a szememet.
Ezen merengve,
Tekintek az egemre,
Mely mosollyal küld át a fellegekbe.