Haza

A múlt becsülendő

faágként szárad,

Mégis e század

eltiporja mi bágyadt.

Mint vágyat

árva gyermek szemében,

Ékes példája

e föld melegében.

Hosszú lábnyomból

magasodik az ember,

Vigyázz, ne félj!,

mert meghalni restell.

Messzi távolból

morajlik a tenger,

Régen láthattad

e hullámzó lepelt,

Míg enyves kezek

markában nem hevert.

Rideg harcok után

mit tesz most a magyar?

Erősebb népek a lombkorona

mi meg az avar.

Ez az állapot

senkit sem zavar?

Hát nyisd már ki szemed,

s nézz körbe,

Most már látod,

 minden dől össze...