KL blogja:Állatságaim (novellák, versek)

Ezzel a versemmel neveztem a szeptemberi "hónap verse" pályázatra.

Nyírfa ágán ül egy madár,
alatta egy buta szamár:
kikötve.

Az mellett egy emberféle,
szeme elé kalap széle:
lehúzva.

Nem tud írni sem olvasni,
csak felhőket bámulni;
egész nap.

Heverészve nagyot ásít,
pihenéshez álmot társít:
szuszogva.

Lám nem töri magát agyon,
pedig semmije se vagyon
szegénynek.

Aztán mikor ébredezik,
kalap alól ki is nézik:
bosszúsan.

Ám hiába guvad szeme,
csak nem indul az az eke:
magától.

"-Hej, a büdös jó fenébe
van az úgy, hogy tenni kéne
valamit!"

Így duzzog, de kelni nem kel,
csak a fejét támasztja fel
magának.

Szomorkodik szegénységén;
újra alvás lesz a végén
belőle...

Kinek zsákból van ruhája,
nem lesz annak új subája
soha sem!

Pallérozd az agyad paraszt,
akkor nem zörög a haraszt--
hiába!

(Kőrösi László)