KL blogja:Állatságaim (novellák, versek)

Humor
KL•  2011. február 14. 17:21

A magyar Naputazók

Világszenzáció lett az első Magyar naputazás...

Miután a visszaútról sikeresen földet ért az első Magyar űrhajó, amely

meghódította a Napot, csak azután hozták nyilvánosságra a hírt, az

űrprogramot létrehozó Zagyvatúri termelőszövetkezet tagjai.

A két asztronautát a helyi kocsmában bírták szóra, a magyar és a kül-

földi riporterek, miután fejenként tíz kisfröccsöt rendeltek a hősöknek,

az interjúért cserébe; amelyet az alábbi sorokban a Magyar Hír riportere,

ad közre az olvasóknak.

 

Kedves Olvasók! Ma 200.. október 15.-én délelőtt, a Zagyvatúri 1.számú

italboltban, sikerült megszólaltatnom Hanta Bélát és öcsét Miklóst,

a helyi termelőszövetkezet két űrhajósát. Igen szerény emberek a Hanta

fivérek, mert világ-hírük ellenére is, beérik néhány kisfröccsel az interjú

folyamán. Elmesélték, hogy a szövetkezetben, már évek óta kísérleteztek

a kukorica, napraforgó, és a tehéntrágya egyvelegű üzemanyag kifejleszté-

sével. Az űrhajót, a helyi pálinkafőzde kiszuperált cefrés hordóiból hegesztették

össze, ami üveggyapot szigetelést kapott. Ugyanezzel az anyaggal bélelték ki,

az űrruháikat is, mely a nagy bevásárlóközpontok műanyagzacskóiból készült,

kézi férceléssel. Megemlítették többek között azt a tényt, hogy október 13.-kán

délután fél-5-kor indultak, és 14.-én délelőtt fél 7-kor érkeztek meg a dicsőséges útról.            

Ezt a kocsma tulajdonosa is igazolta, mivel ez időtájt nem tartózkodtak a

helységben. Arra a kérdésemre: hogy hogyan tudták azt a sok-sok millió

kilométert megtenni ilyen rövid idő alatt, azt válaszolták: hogy gyors volt az űr-

hajójuk, és különben sem időztek sokat a napon, mert szinte folyékony a

felszíne és csónakot meg nem vittek magukkal. Ráadásul Miklós az egyik

oxigénpalack helyett, egy héliumos palackot tett be, amitől vékonyan és hülyén

tudtak csak beszélni. Így annyit röhögtek, hogy gyorsabban fogyott a levegőjük,

és hamarabb kellett visszaindulniuk a tervezettnél. A magyar zászlót sem

sikerült kitűzniük, mivel egyből lángra lobbant, és csak nagy nehézségek

arán tudták megmenteni. (Egyébként 2500 forintért megszerezhető a csapostól,       

aki pedig kettőt vesz, annak 4000 forint.) A Naphódítás dokumentációját, meglehet

vásárolni VHS-kazettán, amelyen bár az amerikai NASA felvételei láthatóak; de teljesen

ilyen volt az ő útjuk is, azzal a nem csekély különbséggel, hogy nem a hold volt

a céljuk, hanem a Nap. Ezen a ponton véget is ért a nyilatkozatuk, mivel Hanta

uraknál, ugyanazok az elvonási tünetek kezdtek jelentkezni, mint a felszállás előtti

órákban, ezért hazatámolyogtak. Így tehát a szövetkezet igazgatóját faggattam tovább,

aki roppant készségesnek bizonyult egy kis rum és egy korsó sör után, amit a kiszállási

díjamból fizettem néki. Elmondta többek között azt, hogy bár nem volt jelen sem

a kilövéskor, sem a visszaérkezéskor, de a Hanta fiúk keresztapja, aki néki  gyerekkori

jó pajtása; mindent elmesélt elejétől a végéig, és az igen megbízható ember,

hiszen nemsokára hetven éves lesz, de a kocsmában még sosem volt tartozása.

Ezzel be is fejezem írásomat, és büszke szívem repdes az örömtől, mivel akármilyen

kicsik is vagyunk mi Magyarok, azért megmutattuk a világnak!

...Mi hódítottuk meg először a Napot...

 

                                         (Kőrösi László)

 

 

 

KL•  2010. november 13. 04:10

Van az úgy!

Ezzel a versemmel neveztem a szeptemberi "hónap verse" pályázatra.



Nyírfa ágán ül egy madár,
alatta egy buta szamár:
kikötve.

Az mellett egy emberféle,
szeme elé kalap széle:
lehúzva.

Nem tud írni sem olvasni,
csak felhőket bámulni;
egész nap.

Heverészve nagyot ásít,
pihenéshez álmot társít:
szuszogva.

Lám nem töri magát agyon,
pedig semmije se vagyon
szegénynek.

Aztán mikor ébredezik,
kalap alól ki is nézik:
bosszúsan.

Ám hiába guvad szeme,
csak nem indul az az eke:
magától.

"-Hej, a büdös jó fenébe
van az úgy, hogy tenni kéne
valamit!"

Így duzzog, de kelni nem kel,
csak a fejét támasztja fel
magának.

Szomorkodik szegénységén;
újra alvás lesz a végén
belőle...

Kinek zsákból van ruhája,
nem lesz annak új subája
soha sem!

Pallérozd az agyad paraszt,
akkor nem zörög a haraszt--
hiába!

(Kőrösi László)