Tégla, veréb vagy rigók, esetleg áruló?

Tégla:
Ki egy idegen
 Fal mögött lapulva
Kémkedik,
Szájával kérkedik
S engem követtetik?
Haza uton számat
Lesi,
De ön magát a kém tégla
Föl nem fedi,
Környezetbe magát elrejti
És szavaimat elhíreszteli?


Veréb:
Ki száll az egen,
És mindent elárul,
Mindenkinek árul,
Hisz azt hiszi,
Ezzel minden hitvány szíve
Előtte Kitárul.
Semmi dolga vele,
Tudja, titok lenne,
De ő csőrét be nem fogja,
A vadász lelövi véletlen,
s majdan annak vadász kutyája
Elől oly kényelmetlenül
De meg nem menekül,
Mert tétlen,
Hiszen a rossz
akarás a léte.

Rigók:
Ki szállva szállnak
Szavaik kis emberekhez
Szállnak,
Hitvány szívben
Megszállnak,
És beszédemkor megállnak,
Hogy hallgassák,
Mit mondok, mi a titkom,
A verebek hitványak,
A rigók haloványak,
Hisz olyanok mint a szivárvány:
Olyan színű
ahogy te akarod,
Ó, két színű!

Áruló?!
Kiben megbíztam
És elárult?
Kit jó ideje ismerek
És pletykál,
Hátam mögött
Késsel motoszkál?

Egy olyan ember kiben bízok,
De az ő bizalmától
El nem hízok,
De mégis megbízok?

Legyen tégla,
Esetleg verebecske,
Vagy rigók ezre,
Nem érdekelnek
Hisz hitványságban
Térdepelnek.

De ha áruló,
Aljas szó lopó
Kis sunnyogó,
Szavaimat remélem látta,
S hangosan végig olvasása
Után káromolta,
Le barmolta alkotásom,
Mert akkor legalább tudom ki volt,
Ő benne akkor azonnal
 Lesz vége a velem kapcsolatos
kapcsolatnak,
Akkor lesz
bizalmam feléje holt...