Társtalanság következik

Lehullott leplek
Darabokra tört kövek
Után jöhet a nap
Meg a holnap.

Minek hitványokkal maradni
S várni várni mikor fog ki harapni
Majd utána jajgatni és káromkodni
Azután meg haragot tartani.

Minek hitvány közösség?
Maradj velem ó nyűgösség
Mint sem eb emberrel legyek
És hitványsággal egyek!

Nem kell mellém oly barát
Ki baj esetén mutatja hátát
S utána még ő van felháborodva
Ha nem adok néki bánatot ronggyá hordva!

Nem kell nekem oly annyira senki sem,
Hisz ha megyek utcán, iskolában,
Nyitva van a sok mindent látó szem,
Inkább leszek egyedül társtalanságban.

Így bizony, kedves társfüggők,
Sokan lesznek nálam a ki fütyülők
Akik megvetnek a kijelentésért.
- Ó! felvették sértésként! -

Értetlen közösségben
A homály ökörségben
Nincs szükség emberre mellém,
Csak kéne már nő bőrén!