Nyugodtan

Nyugodtan gyere ide, és kopogtass.
Nézd meg az arckifejezésem, hallgass.
Látod hogy, hogy mozdulatlan s meg sem rándul?
Látod egyáltalán, hogy szemem nem bámul?

Véget ért, minek vége kellett.
A szerelmes álmoknak befellegzett.
Amit féléve írtam,
Azt ma már a lomtárba dobtam.

Két éve vártam egy szituációt,
Most már nem fogadok reklamációt.
Aljas voltál vélem, dögevő,
Oly magadra mindent felvevő.

Te voltál a keselyű,
Akadt szavam, ami keserű.
Minden mi volt,
Már a temetőben pihen, holt.

Most egyedül lettél oly hirtelen,
Látom most ez oly hihetetlen.
Fél évig kitépted szívemet,
Semmibe vetted a dobogó hű érzéseket.

Most meg itt vagy, nagy menően,
Látom, szűzmentesen, nőiesen.
Piszkálsz, mert nyúl voltam,
Zavar, mert van egy halottam.

Bánt, hogy énem nem könyörög,
Kínos, hogy tüdőm nikotint már nem hörög.
Én vagyok most kegyetlen,
Az elmúlt évben én voltam oly szívtelen.

Mert te, kire vártam,
Most is egy ideig, álhattam.
Azt hitted megvárlak,
Hát most íme, legyen tied a remete lak.

Vak nem vagyok,
Hisz most is alkotok.
Érzelem mentesen,
Oly nagyképűen felületesen.

Te leléptél,
Életet keserítettél.
Majd utána háborúzgatsz,
Nyomorért borulgatsz.

Nem tetszik a képem,
Mert most szíved kitépem.
Te is megtetted az enyémmel,
Nem könyörögtem, nincs reménnyel.

Élem a mát,
Kazánra teszem a fát.
Hiányzol?
Mégis hol?

Nincs kitől bocsánatot kérjek,
Egyedül is épp hogy mendegélek.
Érzelmileg rongy az állapotom,
Szívemet karommal takarom.

Kerülöm szemed,
Tudom, sok az ebed.
Osztályban egymással szemezünk,
Várjál, most elemezzünk.

Nézhetünk boci szemmel,
Talán elmegyünk egymás mellett,
Kegyelemmel?