Nem nézünk vissza

Nem , nem ,
Egyszerűen nem lehet.
Én elindultam,
Önmagamat régen
Feldúltam akkor,
De már elmúlt az a kor,
Ez ellen önmagam
Nem tehet.

Volt valami,
Ami kiborított.
Egy mélyre szánó
Mindenemet bántó
Érzelem,
De már tudom,
Csak képzelem.

Nincs meg az
Már rég,
Elhagytuk a frontvonalat,
Már nincs fáklya mi
Bunkerben ég.
S nincsenek nagy ágyuk
Nagy hanggal,
Hisz nem vagyok már
Senkivel se haraggal.

Szelíd kis aranyos lelkiségként
Élek immáron nem korcsként
S nem idegesen
De nem is lelki betegesen,
Hisz itt vagyok felszerelve,
De a háborúból leszerelve.

Megyek, egy új úton,
Élek, béke kúton,
Hallgatom csiripelő
Rigókat békén át
Haikukon.
Avagy én a kamilla
Virágokat látok,
De tudom,
Füves gyepen gyalogolok.
Átok?