Készültünk (csak!)

Készültünk,
Én az ágyukkal,
Emberekkel felkészültünk,
A lövedékekkel,
Dolgozó agyunkkal,
Kémlelő eget verő szemünkkel.

Hoztam a lőszereket,
Hoztam az élelmiszereket.
Röppályát számítottam,
A pillanatot vártam.
Nem régóta pedig lemondtam,
Nem, nem feladtam.

Támadni akartam betolakodóra,
Arra a nyamvadt kis drótvágóra
Ki miatt keserű volt jó pár óra,
S reggel nem ébredtem ébresztő riadóra.
Le akartam ágyúzni, elpusztítani,
Földemről elkergetni.

De látom kiment,
A nap pedig lement.
Azok az ágyúk töltve vannak,
A sátorban emberek vannak
S hamarosan jönnek a havak.
A rádiót még nem vettük némára,
De azért készültségben leszünk,
A témára.