Kergetem

Kergetem régi önarcképem
Kopott száraz tenyerem
Munkát ordít
A jövő elfordít
A fájdalom lapít
A halott Róka pedig vonyít.

Megyek a hegyre
Minden kés ott élezve
Belsőségek kivérezve
Lélek az erősségben
A psziché pedig a belsőségben
Vezeti vissza azt a múlt-én darabot
Ki az ördög vért issza,
S onnantól kezdve nincs vissza.

A napokat csak élem
Hangos az utcai léptem
Arcom oly mindent eláruló
Magam jelenléte az áruló.
Majd majdan hallják
De lesznek kik tapasztalják
Kevés lesz az írás,
Mert sok bennem a sírás.

Küzdelem a szívben
Kopott falak sarka tövében,
A nap is tudatlan
Még a lakott ház is hontalan.
Arcom pedig cica szőrös
Szívem pedig rücsökös.
Nagyon sok az üstökös,
De nem érdekel.
Mert nem én leszek aki térdepel,
Nem én leszek a lemaradott
A megharapott
A megtámadott
A meggyalázott hullájú
Idegileg megviselt mintájú,
Holt.