Azonnali

Hallhatott, ami hallott,
Hallgatott, aki hallgatott,
Beszélt, ki beszélt.

Az idő el regélte
Az eddigi meséjét,
A ma elzenélte
A ma jelenét.

10 évemet eldobtam,
10 évemet felfogtam,
10 évemet elvetem
10 évemet nem rejtem.

De nem is vagyok büszke rá,
Mert most van a hajrá.
Ki emelkedtem az aljából,
Kifogyott, a kín miatt,
Az ember a hajából.

A 0-án vagyok,
Még új vagyok.
Nem érdekel a legalja,
Ha hallja, hát hallja,
Had olvassa, a vakja.

Szakítottam 3 hónapja
10 évem utolsó követével,
Át mentem égnek mennydörgésével
A purgatóriumon, annak volt napja,
De az ördögnek is van kalapja.

Értetlen nyomorral,
Este oly korgó gyomorral:
A nevem is új
És még a szél is fúj.

De a tapasztalat még meg van,
A 10 évem címkéje meg nincs.
"Mert a pusztaságban nincs kincs",
Létem és a tétem, ugyan úgy itt van.

Más emberként,
De főképp nem új kép:

Létezem.

Gyönyör
Könyör,
Tudom,
Én leszek
Most az ökör.

Kedves
Szép leány,
Fekete ruhában
Tömeg előtt
Az iskola előtt.

Ballagott némán
Szedtem a díszítést
Oly furcsán,
Mikor betoppant
Szemem tágulva robbant.

Osztálytárs a leány,
Számomra e kérdés
Nem talány,
Szép és kecses,
De azért nem becses.

Ámultam gyönyörön
Mint kő köbön,
Igazán nagyon szép
Önmagában egy kép,
De azért mégsem.

Viselkedése nem moderált,
Pillanatra " felállt",
De azt nem mondanám
Hogy szívemet oda adnám,
Mert erősen züllött a leánykám.

3 éve ismerem,
Ez idő alatt azért
Felnyílt a szemem.
---------------------------------------------------------------------------

A könyör szándékosan van úgy írva.

Az állapot, még mindig van,
Ami volt, még mindig meg van.
Az eltemetett szava hallatszik
Föld alatt keservesen fekszik.

Némán tűrt rossz látvány,
Jártas nálam a járvány.
Szív betegítő
Oly elbeszélő.

De csak némán mit sem mondva
Tettetve és mit sem tudva,
Élek és alszok
A jelenben sem szusszanok. 

Szűk nézetek keretében
A világ ellentétében
A mindenség végtelenjében
Torzult elmék
Hazug érmék
Mindenhol a törmelék
Vakként fehér bottal keresek
Aranyat rózsát kenyeret,
A fekete képben fekszek
S nem adják a jóságomnak bék-jó kezet,
Mert körülöttem gonosz a felekezet
Nem várnak, nem állnak,
Vakként ideje tovább álljak.

Holnap a talán
Ember talpán
Hegyek hátán
Vár a talány.

Hangoskodik,
A lelőtt bárány.

( Direkt így lett írva, nem feladvány, csak ezt sikerült kihozni.)