Azonnali

Dobog,
Pumpál de
Nem rinyál,
Hiszen erősen
Robog.

Dobog,
Szemből a fáradtság
Elmémből a szamárság.
Hiszen erősen
Robog.

Dobog,
A nikotin mentes vér,
S most mentesen jól van az ér.
Hiszen erősen
Robog.

Dobog,
Gondolatok a zűrben,
Üresség a lelki űrben.
Hiszen erősen
Robog.

Dobog,
A fal mely lehet hogy nem hall,
De lehet hogy álmomban fel fall.
Hiszen erősen
Robog.

Ereszd le,
Különben úgy
Ne menj le:
Mélybe mész
Hisz mindenki
Merész.

Csak utána levegőért
Kapkodva,
Gondolataid sokaságán
Taposva
Jössz fel,
 Utána mész el.

Igen olvasó,
Könyv borító koptató:
Az elmerülésről
Beszéltem,
Hisz a mélyben
Lépdeltem.

Most jöttem fel,
Furcsa volt
De ez jó pont,
Hisz itt vagyok.
A valóságba jöttem
S máshová magamba
Ki nem kötöttem.

Mi előtt merülök,
A horgonyt is viszem,
Hogy utána gyors felvigyem!

Indulatok:
Jönnek mennek,
Érkeznek és elmúlnak,
Avagy csattogok.

Igen magamról beszélek,
Néha a késről én értekezek,
Én fenem,
Mert néha olyan az eszem,
Mint a fenekem:

Valami adja az indulást,
Kreálja indulatot,
S utána 10 perc eltelt:
A szánalom felkelt.

Hogy nem is kellett volna,
Csak csattogok,
Értelmetlenül robogok.

Én vagyok az indulatok embere...
Amin javítok, javítani kellene...

Rossz ez a háború.
Halálos csend,
Az ég ború:
A vért a falon,
El ne kend...

Mindketten csücsülünk,
Árok mélyén,
Csak egymásra figyelünk:
Jó lenne a béke kötés,
Rajtam s rajtad ,
Sok a gézes kötés.

Ugye már jó lenne
Egy rózsa,
Golyó a testedbe
Helyett,
Szeretett a
Szívedbe...

Mindkettőnkön
Már rongy a golyóálló
Mellény,
Bunkerküszöbünkön
Kint a táj nem időt álló,
Légyszíves, hagyjuk abba,
Te kedves hölgyemény...

A hajam bozótos,
Hangulatom morcos,
Avagy tüskés vagyok
Mint egy szegény harcos.

Munka után
Munka ruhában bután,
Bambulom a monitort
S nézem a Propán-Butánt.

Tüskés arcomon
Ott honol kobakomban
Minden gondolatom.
Avagy a tegnapi feszültséget
Érzem még önmagamban,
S nyugtalanul gondolkodom.