Azonnali

Nehéz terhek hátamon
Sáros havas utamon
Nem kell nekem
Semmi szeretetért
kutatnom:

Rideg-hideg,
Nincs meleg.

Sebek melyeket bevarrtam
Előtte tűzzel összeforrasztottam
Kinyíltak és újra hallottam
Vércseppjeim cseppenéseit
A padlón, avagy, éljen
Kedves Platón:

Bírom-írom,
Íme kiírom.

Kályhámat fűtőm
Meleget onnan
Magamhoz fűzöm
S a gonoszt, az ördögöt
Magam kiűzöm,
De előtte megnézem
Hegymászói kitűzöm:


Kitartás- nincs sírásás,
S nincsen múlton siratás.

Gyaloglás erdőben
A cél kérdőben
Levelek sűrű
Rejtélyében
A tél közelében.

Elhagyott jelzők
Hátra hagyott mezők
Homályában
Látszatok emlékekben
A tavak mélyében.

Rigók némasága
Utak sárossága
Nehézségek mássága
Elhagyott vonalak
Sokasága. 

Bomladozó bányák
Tág torkánál
Jó imák maradnak
Az uramnál.
Hitetlen-hitetlen.

Kopasz fák árnyékában
Avaron ropogó
Idő suhanó
Utolsó maradékában.
Letelt-betelt.

Vége van a hitemnek
Nincs már szó
Mert jön hamarosan a hó
S nem adnak hitelt hitemnek.
Vége-béke.

Rigó dalban fürdök
Hidegeket jól elküldök
S majdan hallották
Hisz hitványságnak szabták.
Tadam-tadam.

Nem lesz már
Rigó füttyben romantikázás
Hisz itt a vége és hideg van immár,
Avagy repedezett a porcelán románcozás.
Hahota-dakota.

(A vers direkt ilyen, nincs hiba benne.)
2011.11.16 11:39

Kedvenc helyem,
Ott van békés kedvem,
Melynél a természet
Szép, és értettem,
Hogy itt ülhetek
És e hidegben is
Üdülhetek.

Most már kopasz,
Már nem takarnak fák semmit.
Mögötte a város,
Avarosan ropogós.
Itt már nincsen passz,
Lehullt az igazság.
Többé nem történhet
E helyen gazság.

Avaron ropogó
Kis veréb-rigó
Csiripelő
Békésen hegedülő
Hangja,
Már nem sokáig kísér,
Pedig e hely számomra
Sokat ér.

Bár én valahogy
Romantikusan képzeltem el.
Hogy ide jövök,
És soha nem megy el
Az idő, egy hölggyel,
Kiről már csak köhögök.
De már mindegy.
Nem bomlik le a hegy,
Hisz már közömbös minden.
Hisz "A pusztaságban nincs kincs,
Avagy az ajtókon ott a bilincs."

(Kép)

Nem ma van,
Az a nap mikor meg engedem,
Hogy magamba a rossz gondolatokat
Be engedem.
Nem, ez a nap nem ma van.

Nem ma van,
Hogy valami utamon lebénítson,
Utána engem valaki csak úgy heccből
Eltaposson.
Nem, ez a nap nem ma van.

Nem ma van,
Ami a múlthomályában rám vigyorog,
Az szóljon hogy "várom bocsánatom"
S De ön magam a szánalomban totyog.
Nem, ez a nap nem ma van.

Nem ma van,
Hogy dühöngjek és őrjöngjek,
Hisz csak az ördög fog vigyorogni
S akkor azt akarja hogy még tovább őrjöngjek.
Nem, ez a nap nem ma van.

Igen, ma van,
Az ami holnap lesz az csak ma,
A ma mindig ott van,
A jelenkor, múlt s jövő van ma.
Igen, ez a nap ma van.