Azonnali

Lehet hogy rongy érzelmi állapotom
S azt morfiumommal nem csillapítom
De önmagamon a tényeket megállapítom.

Hogy még mindig megmaradtam
Hogy eddig az elmémből ki nem martam
S kitartásom mellett haladtam.
 
Mert ép a testem ép a lelkem
Mindig a hegyekre útra keltem
S még ha le is maradtam egy kicsit
Mindig felértem,
Menetelve minden szusszal
Minden egyes izmom tele tejsavval.
Mindig felértem
Mindig a célba értem,
Mert az élet nem állt le.

Futkos a leszakadt hídon a nyirkos szél,
Gondolatok ezre beszél,
Eltörött a balta nyél.
Zavarodott avarban,
Itt vagyok a mában.

Hiába rád gondolni,
Nem akarok rád haragudni.
Tűz gyúlt,de az megfúlt,
Állapotom feldúlt.

Érzelmeim itt vannak,
Düh kell a havaknak.
De már csak farod sasolom,
Kebleid ringatózását bámulom.

Tudom, van barátod,
Remélem a tested tetszése
Néked nem átkod,
Hisz gondolatban ideje
Lenne a ruháidnak leszedése... 

Tudjátok,
Én önmagamat vállalom.
Verseimben ezt önmagam
Bevallom,
A való életben lesz kire
Mutogatni.
Magam-magam!

Lelehet szólítani,
Érzéseimet melyek
Le vannak írva,
Fájdalmak, melyek
Itt vannak firtatva.
Bevallom-bevallom!

Mindenért engem a létbe
Felelősségre lehet vonni,
Hisz nincsen semmi
Rejtett lébe,
A vállamat is megtudom
Vonni.

Igazság-igazság,
Őszinteség-őszinteség,
Tudom-tudom
Gazság-gazság.

Lappangó
Figyelem zavaró,
Hallod erdőben menetelve,
Elmédet a békébe ürítve
Egy torz kis hangot,
Valami lappang valahol
Ott.

Valami kis nesz,
Nem látom, érzem, menzesz?!
Valami nő nemű egyén?
Itt e erdőnek szép közepén
A köd legzordabb hidegén?
Na ez aztán a bátor legény,
Kemény!

Talán csodás pillangó,
Csak nem tudom hogy valami
Bujdosó
Vagy egyéb,
De lehet akár veréb
Vagy akármi,
Csak nem tudom mi?!
Mi ez?!