Azonnali

Egyéb
Krubacsov_Jozef•  2011. december 19. 09:40

Álmos jelenlét ( 2011.12.19 08:38)

Köszöntött a reggel,
Az éjszaka s hajnal
Jó gyorsan ment el.

Nővérem az egyetemi hallgató,
Ő ott aztán
A nagy halogató.

Lett is nékem kára,
Maradhattam fent
Vasárnap éjszakára.

Én voltam a hű modell,
A halogató irgum-burgum
Melegebb éghajlatra menne el!

Ma aztán dobog,
A szív aztán ütemesen
Oly fáradtan robog.

Dum-dum-dum,
Mint a motor
Bum-bum-bum.

Érdektelen vagyok a függvényekre,
Védtelen vagyok a tanári merényletekre.
Igazgató helyettes a bennfentes:
Következik hét órán át a sok hentes.
Nem érdekel Erika csipkézett rózsaszín bugyija,
Álmos vagyok mint a nyavalya.
A vegyérték az álmosságommal nem egyenérték,
Avagy kijelentem hogy hallgatásom itt hagyaték.
Álomban vár a pihent éjjeli maradék.

Krubacsov_Jozef•  2011. december 13. 17:52

Fehér fagyöngy( 2011.12.13 11:32 )

 

Itt vagyunk Decemberben

Eme hónap vénemberében,

És látható

Le nem koptatható

Növénye

S fáknak fekélye.


Ott van az igazság

Mely ugyan nagy gazság,

De nyáron nem látszik

Lombkoronán

De őszkor látható

Minden beteg fán.


Az élősködő

Mely igaz hogy egyedül

Hegedülő

De ugyan vígan élő

Keserítő.


Mely fa alvásával

Gyökereinek mélyre

Vonulásával

Még jobban életet szippant

S majd megroppant.


A fa tavaszig álmodik

imádkozik

Álmában lármázik

Forgolódik

S fel kell,

És virágzásnak

Indul fel.


Fának átka

Növénynek mámora

Avagy kóbor állat

Szerencséje,

Embernek szomorú cserjéje.

 

Krubacsov_Jozef•  2011. november 29. 16:56

Ködös utca

Rideg hideg
Oly nyirkos
Oly bolondos.

Köddel fűszerezve
Minden meleget
Magába szerezve.

Megy benne ember
De nem látja,
Inkább áthatja.

Utat látunk
Előre nem látjuk
Nincs lyuk melyen
Át lesünk,
Avagy egy kavicsba
Azért talán elesünk!

 

Krubacsov_Jozef•  2011. október 30. 09:48

Revolver

Ó te kedves
hatlövetűség,
Hozzád való
hűség,
Megbízhatóságod,
Az emberekhez
Való biztonságod:
Egyszerű vagy,
De mégis erős,
Colt a jó ős.

Bár nem csak hat,
Hanem hét
S nyolc,
Sőt tízes is
Tárad,
Benned megleli
Ember az ötlet tárat,
S ember boldogságtól
Te miattad Árad!...

Kicsiben és nagyban,
Kis és nagy kaliberben:
Te vagy az egyszerűségben
A magad tökéletességével,
Ősi konstrukciód generációk
Fejlődésével,
dobod kakasod,
Önmagad konstrukciója,
Te vagy minden Ember
Mosolyt hozó reakciója.

Hans voltam,
A revolverről írtam,
S annak csodáját
Versben itt firtattam.

( Előre felhívom mindenki figyelmét, hogy csak a szubjektív véleményemet mondam el a revolverekről, és semmi féle elme betegségem, illetve fogyatékosságom nincsen. Csak kifejeztem tetszésemet a revolverek íránt. )