Egy címtelen esti vers

Hallhatott, ami hallott,
Hallgatott, aki hallgatott,
Beszélt, ki beszélt.

Az idő el regélte
Az eddigi meséjét,
A ma elzenélte
A ma jelenét.

10 évemet eldobtam,
10 évemet felfogtam,
10 évemet elvetem
10 évemet nem rejtem.

De nem is vagyok büszke rá,
Mert most van a hajrá.
Ki emelkedtem az aljából,
Kifogyott, a kín miatt,
Az ember a hajából.

A 0-án vagyok,
Még új vagyok.
Nem érdekel a legalja,
Ha hallja, hát hallja,
Had olvassa, a vakja.

Szakítottam 3 hónapja
10 évem utolsó követével,
Át mentem égnek mennydörgésével
A purgatóriumon, annak volt napja,
De az ördögnek is van kalapja.

Értetlen nyomorral,
Este oly korgó gyomorral:
A nevem is új
És még a szél is fúj.

De a tapasztalat még meg van,
A 10 évem címkéje meg nincs.
"Mert a pusztaságban nincs kincs",
Létem és a tétem, ugyan úgy itt van.

Más emberként,
De főképp nem új kép:

Létezem.