A nyomorult nevetése

Hallatszik nyomorultnak
Hahotája,
S ha néked nem tetszik
Jön a nagy darab dakotája.

Hisz azt hiszi magáról
A nyomorult,
Hogy képességeivel
Ő a Felvilágosult.

De hiába, lehet hogy
Jobb,
Kitűnő a matematikája,
De kocsmás a kultúrája.

S hiába hiszi majd
Három diplomával,
Hogy ő itt az atya úr Isten,
Ha intelligenciája fara alatt sincsen.

Lehet ezen csodálkozni
Engem-engem megvetni,
Esetleg eme költeményem
Kinevetni.

Én nem mondtam egy szóval sem
Hogy jobb vagyok bárkinél,
De azért ez már több a semminél,
Mert szótlanul a szám, de rajta akad a szem.

Én ugyan nem utálkozok,
Csak csupán csodálkozok:
Háborúért nem imádkozok,
De senkit sem átkozok.

Pofont ő miért nem kap?