JudyPTJ blogja

J.T.Papp•  2017. december 31. 20:32

2018. küszöbén

Ünnepel a világ.
Valaminek az elmúlása és valaminek a születése küszöbén.
Sokan nem ünnepelünk, csak csendben hagyjuk elmúlni és megszületni a dolgokat.
Egyedül. Egyedül, de nem magányosan!
Amíg vannak szüleink, gyermekeink, igaz barátaink, lelki társaink, közösségeink, -ha éppen pár nélkül, egyedül is vagyunk-, amíg a szívünkben ők velünk vannak, nem vagyunk magányosak.
Amíg van legalább egy szerető szív, ami értünk dobog, nem vagyunk magányosak.
Adjunk hálát most, az év végén, adjunk hálát minden nap ezekért a szerető szívekért!
Az idei karácsony egyik prédikációjának üzenetét választottam az eljövendő év mottójául:
"Amiről azt gondolod, hiányzik az életedből, talán nem is hiányzik annyira.
Amit nagyon fontosnak hiszel, talán nem is olyan fontos.
Amire szükséged van, amire igazán szükséged van, már meg is kaptad."

J.T.Papp•  2017. december 27. 16:58

Ünnep után...

Az ünnepnek vége…

Csak ülök csendben és a kávémat kortyolom.

Körülöttem halk moraj.

Lágy zene szól.

Barátok beszélgetnek.

Egy asztalnál valaki éppen ajándékot nyújt át, barátsága, szeretete jeléül.

Ölelkező párok, egymásba simuló kezek, egymásban elrévedő tekintetek.

Csak ülök csendesen, és a kávémat kortyolom, s közben a karácsonyra gondolok.

Egy asztalnál két fiatal, a jövőjüket tervezgetik.

Én nem tervezek.

Én csak hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek, ahogy elrendeltetett.

Eltölt az élmény, a karácsony élménye.

Az ajándékomra gondolok.

Az ajándékomra, ami nem megvásárolható, ami csak tiszta szívből adható, a velem töltött idődre.

Nincs az az édes kalács, nincs az a karácsonyi sütemény, ami édesebb lehetne annál a csodálatos beszélgetésnél...

- bár soha ne ért volna, bár soha ne érne véget -

Amire annyira vártam, amire annyira vágytam, ami pótol minden ajándékot, ami elkísért az ünnep alatt, ami feledtette az egyedüllét minden fájdalmát.

Furcsa volt ez a karácsony.

Szegény, s mégis gazdag.

Se hóangyal, se jégvirág az ablakon, se szépen terített asztal, se népes család, se vendégek, se ének.

Csak csendes, meghitt hangulat, csak a gyertyák fénye, és szívemben a szeretet kiolthatatlan lángja.

A legfontosabb ajándékok mégis ott voltak a fenyő alatt.

Egy kézzel készített díszdoboz egy emléket idéző fényképpel, ami könnyeket csalt  a szemembe, s még egy ajándék…

Egy ajándék, amit nem lehet becsomagolni, nem lehet átkötni selyemszalaggal, de ékesebb, s szebb minden kézzel fogható tárgynál.

Egy mosolygó szempár, kedves szavak, odafigyelés, lélekölelés, amik velem voltak minden percben, ébren és álmomban, amiktől olyan boldog volt  ez az ünnep.

 

J.T.Papp•  2017. november 30. 16:18

Szíveddel láss

Lehet, hogy még soha nem találkoztál életedben az igaz szerelemmel...
Talán már szembejött veled, de te megijedtél, hiába kopogtatott a szíved ajtaján, nem tudtad, vagy nem akartad felismerni, beengedni...
Védekeztél, féltél a sebezhetőségől, a csalódásoktól...
Ösztönösen menekültél, bezárkóztál saját magad börtönébe, kitértél a boldogság feléd nyújtott karjai elől...
Nem merted elfogadni valaki lelke teljességét...
Talán el sem hitted, hogy ez valóban megtörténhet, éppen veled...
Tényleg azt hiszed, nem érdemelsz meg az élettől még egy esélyt, amit úgy hívnak, boldogság?
Azt hiszed, nem érdemled meg, hogy valaki önzetlenül, feltétel nélkül szeressen?
Hidd el, van, akinek öröm a puszta létezésed, akinek fontos vagy, akinek jó, hogy vagy, Te!
Aki veled képzeli el egész életét.
Tárd ki a szíved!
Csak a szíveddel láthatsz igazán.

J.T.Papp•  2017. november 24. 16:11

Te és én

Te és én vagyunk.
Férfi és nő.
Nem vagyunk egyformák. Különböző tulajdonságok, erősségek, gyengeségek, vélemények, viselkedési formák és normák, eltérő gondolkodásmód szinesíti a személyiségünket.
Te és én vagyunk.
Igazi Férfi vagy és én Igazi Férfihoz illő Igazi Nő vagyok.
És ettől olyan kerek az egész.
Egy dolog közös bennünk.
A szeretet képessége.
Nem vagyok jobb nálad, és te nem vagy jobb nálam, de megpróbáljuk egymást jobbá szeretni önmagunknál, jobbá a tegnap, egy hónappal vagy évekkel ezelőtti önmagunkhoz képest.
Minden nap kicsit többet adunk magunkból egymásnak, a lelkünkből, a tiszta érzéseinkből.
Minden nap tanuljuk elfogadni egymás hibáit, hiszen nem vagyunk hibátlanok. Nem vagyunk tökéletesek, de minden tökéletlenségünkkel együtt végtelenül szeretjük egymást.
Csalódást okozunk majd egymásnak és megbántjuk egymást, de tudjuk, hogy ez is a szeretet része. Testvérként szeretjük egymást és barátként szeretjük egymást és lélektársként sorsközösséget alkotunk. Ismerjük és elismerjük egymás értékeit.
Nem irigykedünk egymás sikereire.
Szabadon hagyjuk egymást szárnyalni, alkotni, megvalósítani az álmokat. Az egyéni és a közös álmokat is. Minden nap becézzük egymást és egymás ölelő karjaiban mindig megnyugvást találunk.
Szeretjük és elfogadjuk egymás életét, családját és barátait.
Felnézek rád, mert nem akarsz uralkodni rajtam, mert egyenrangú társadnak tartasz.
Nem bántasz sem szóval, sem tettekkel.
Büszke vagyok arra, hogy a társam vagy és én a társad lehetek.
Te pedig büszke vagy rám, mert a szerető, elkötelezett, hűséges társad vagyok....
Boldoggá szeretjük egymást...

Így képzellek el téged, aki rám vár és akire várok, hogy együtt haladjunk tovább egy különleges úton, melyet végtelen szeretet kísér.

J.T.Papp•  2017. október 15. 22:34

Gondolatok a szerelemről

Bár soha ne tudtam volna meg, mi az igazi szerelem! Ami éget és fáj tőle a testem, lelkem. 
Amitől őrült vagyok és végtelenül végletes. 
Egyszer kicsattanok a boldogságtól,aztán a legszomorúbb ember vagyok a világon. 
Ó, bár soha ne tudtam volna meg, milyen az igazi szerelem? 
Akkor most nem tudnám, milyen gazdagnak lenni. 
Gazdag attól, amit adni tudok.  Szeretetet, kedvességet, törődést, megértést, türelmet, elfogadást, bizalmat, segítséget, ajándékul magamat, semmit nem várva cserébe. 
Olyan ez, akár az Isteni szeretet.
Ahogy drága barátnőm mondta, Isten tükrei vagyunk. Ilyen szeretettel szeretnek Isten gyermekei. 
Ha nem ismertem volna meg az igazi szerelmet, hogy bírnám ki a mindennapok monoton lüktetését?
Reményt pislákoló fény vagy egy sötét világban. 
Bolygó vagy a szerelem naprendszerében, és én a te holdad. 
Ha majd egyszer megöregszünk, és együtt kulcsoljuk imára kezeinket, hálát adunk majd Istenünknek, hogy soha nem hagyta, hogy elengedjelek a szívemből, hogy elengedj a szívedből. 
Hálát adunk majd, hogy elküldött minket egymás életébe.