Útelágazás

J.T.Papp•  2018. április 7. 16:50

 

Sétálni indultam, most is, mint általában, céltalanul, amerre a szívem visz.

Ha egy „útelágazáshoz” érek, néha másodpercekre megállok, elgondolkozom, merre menjek tovább.

Így történt ma délután is.

Egy lelkileg nehezen viselhető hét van mögöttem.

Gyarló ember vagyok, mint bármelyikünk.

Mindig vágyunk valami többre, valami jobbra, mint amink éppen van.

Nem anyagiakra gondolok.

A boldogságot keresem én is, akárcsak bármelyikünk.

Ha tegnap átélünk valami boldogságot, ma azt szeretnénk, ha ez a boldogság holnapra több lenne.

Ha ma közel kerültünk valakihez, holnap egy kicsit még közelebb szeretnénk kerülni hozzá.

Sétáim során gyakran töprengek, hogyan tehetném én mások napjait vagy csak perceit boldogabbá, hogyan tudnám én minél jobban kimutatni a szeretetemet.

Ha adok magamból, mindig egy kicsit többet, ha szeretet adok, mindig egy kicsit többet, önzetlenül, az az én napjaimat, vagy perceimet is boldogabbá teszi. Jól esik a lelkemnek.

Mai sétám során találkoztam egy régi ismerősömmel. Egyetlen találkozás sem véletlen, ez a találkozás is okkal történt.

Kicsit felnyitotta a szememet és megértettem, mi volt a célja, hogy éppen abba az irányba indultam tovább az útelágazásnál.  

Beszélgetni kezdtünk. Ő egyből érezte, hogy megnyithatja nekem a lelkét és elmondhatja, beteg. Régóta beteg. Kemoterápia segítségével küzd az életben maradásért.

De igazán a szeretet az, a mérhetetlen szeretet az, amivel a családja öleli át őt, s általa a Jóisten, ami nélkül már réges-rég feladta volna a harcot.

Ilyen és hasonló élethelyzetbe nem gondolunk bele, amikor a mindennapi kis csatáinkat vívjuk.

Akár a belső ellenségeinkkel, mint a harag, düh, félelem, sértődöttség, megbántódás, mellőzöttség, elhanyagoltság érzése, az elkeseredettség, hogy nincs kihez hozzábújni, amikor olyan nagy szükség van a gyengédségre, ha nem oszthatjuk meg nap, mint nap érzéseinket valakivel, legyen az öröm vagy bánat. Hajlamosak vagyunk keseregni és önsajnálatba merülni, ahelyett, hogy örülnénk minden apró csodának.

Valóban nem gondolunk bele, hogy mások az életükért küzdenek, hogy bár csak  néhány évet, hónapot, vagy néhány napot tölthessenek még boldogságban szeretett családjukkal, barátjukkal, kedvesükkel.

Újra és újra át kellene értékelnünk, mik az igazán fontos dolgok az életünkben, s hogy a legfontosabb a szeretet. Szeretni és szeretve lenni. Ez az egyetlen, ami a legkilátástalanabb helyzetben is képes megtartani, életben tartani bennünket.

Örüljünk ezért minden kedves szónak, minden mosolynak, minden apró törekvésnek, ami a szeretet hordozza magában, s ne sajnáljuk megfelelőképpen kimutatni egymásnak a szeretetünket.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

J.T.Papp2018. április 29. 18:55

@skary: ☺

Törölt tag2018. április 8. 03:22

Törölt hozzászólás.

skary2018. április 7. 19:33

tessék :)