Az oldal tulajdonosa még nem írta meg az első bejegyzését. Nézz vissza később!
ez kell nekünk a rothadó napjainkban felgyorsuló erjedés a tisztulásnak jósolt földkerekségen rendezzed vagyonod kofferodba mind mind mert magaddal viheted elbírod az alagút hosszú félelmetesen köves elbírod a terhed ne aggódj talpad alatti kövekbe vesd jaj-szód szaporán dobáld felém feléje dobjad mert van bőven mind mind kifogom vigyorral fejbe kólint az sem baj érzem a terhem terhed az enyém az övé vétkezünk vétkezel megérdemlem a kövek súlyát nagybetűvel írd arcodra neved hogy el ne vessz míg lábad alatt érzed a föld remeg hadd számláljon valaki az első sorba be még ma holnap már bizonytalan túlvilág ott nincs hatalom mit ma elnyerhetsz törtess az alagút még hosszú dobáld magad mögé a követ mutass rám hogy félek hátba döfést kérek akarom érezni ki vagy ki vagyok itt a földön így sorvadok berekedt mondatomat viszem ítélő bíró elé Isten asztalához félelem betapasztotta a szád a hangos kivagyok énem ordíts míg nem késő hogy ébredjen a szunnyadó lét ébredj mert az ősz bilincsre zárta lépteid akarj körül nézni nézz rám és mindenkire újítsd tisztítsd félelmeid készülj újjászületni vedd fel kabátod és indulj hogy ne fázz e rideg világban védd a rothadás szennyétől lelkedet magadra ismerve a félelmed hangján te magad vagy beburkolva hallgasd az őszi csend zaját az őszi csend zaját
Szerkesztő: Judith1972
Figyelők: 2