JONNY AZ ANGYAL - Lélekálarc

•  - Mégis mi a frásznak legyek önmagam, ha annál jobban tudok érvényesülni a világban, minél több álarc van lélekszekrényemben? - szegeztem a kérdést az angyalnak.

- Honnan tudod, hogy mindegyik álarc segít az érvényesülésben? -

kérdezett vissza sejtelmes mosollyal, aztán sikerült teljesen elbizonytalanítania egy újabb kérdéssel. - Egyáltalán még tudod melyik a valódi arcod? Ha a többi közé keveredett, lehet már rá sem ismersz.

- Okít ki egy angyal, aki nem is létezik, csak a fantázia világomban él. - tettem hozzá a fejemet rázva, de egy újabb kérdéssel felelt.

• - Biztos vagy benne? Mi van, ha te létezel az én fantázia világomban?

  - Tessék? - néztem rá bambán.

  - Csak vicceltem. - nevette el magát. - Hát persze, hogy mind a ketten létezünk. - folytatta már sejtelmes mosollyal, amitől végképp nem, tudtam eligazodni rajta.

- Jól érzékelem, hogy te most színészkedsz, vagyis angyal létedre feltetted az egyik lélekálarcodat?

- Ezt döntsd el te magad. De,ha tán így is lenne, csak az embereknek van joguk álarcot viselni? Az angyaloknak mindig teljes mértékben önmaguk kell adniuk?

- Még szép, hiszen azért angyalok. - vágtam vissza, de most ő rázta a fejét.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak, számunkra sem fekete és fehér a világ.

• - Az első értelmes mondat,amit tőled hallok. - jelent meg váratlanul az Ördög, mindössze egy lépésnyire tőlem.

  - Na helyben vagyunk. - jegyeztem meg fanyar vigyorral. - ismét kettős hallucinációm van.

- Nyugi haver én valódi vagyok. - csapott hátba, mire merő döbbenettel bámultam rá.... Éreztem az érintését!