Tisztelet a hősöknek!

Szabadság

Cél a szabadság volt! Akkor még reméltünk.

A pesti utcákat befestette vérünk!

Által gépkarabély, mint gonosz kereplő,

ontotta az ólmot, s látta a "Teremtő!

Isaszegről, szovjet tankok bombázták a várost,

Corvin-köznél, legyilkoltak néhány "Pesti Srácot":

Halált vett magára, néhány lámpaoszlop!

Akna tépte lóból, volt, ki étket osztott!

Árulók Szolnoknál, szőtték már a tervet,

megszálló sereggel, reményt széjjel törnek.

Kollaboráns latrok, árulták hazánkat,

taposták gyökerét, Magyar szabadságnak.

Elfordult a világ, szeretett Hazánktól,

hatvan év hazudott, minden igazságról.

Tisztelet jár annak, ki végig kitartott,

jól tudták így már, nem nyerhetnek harcot.

Tízezrével, mentek délnek és nyugatnak,

osztrákok, németek, sokat befogadtak.

Hátat fordítottak, városnak, családnak,

üldözöttje lettek, egy hamis világnak.

Nem mindenki ment el! Sokan itt maradtak!

Miért döntöttek így? Talán mert Ők bíztak.

Elnyomók bosszúja, tudjuk rajtuk csattant.

Hazaszeretetért, rozsdás bilincs kattant.

Honfiak és honleányok, kegyelmet nem kaptak.

ifjúra, korosra, kötélhalált róttak.

Hiába reméltek, külső segítséget.

Maradtak, meghaltak! Kik elmentek? Élnek!

Nekem ezt a történetet, szüleim mesélték,

gyermeküknek jobb lesz, míg éltek, remélték.

Nincsenek közöttünk, elmentek már régen,

ezért unokáknak, tovább én mesélem.

2016.10.24.