Ircsi53 blogja

Valamikor réges-régen csak a szépet reméltem
elteltek az évek, elmultak az álmok.
jön helyette bánat,jön helyette bú.
fordítva élem életem, 
most halott vagyok, holnap már élek.
nem alszok és nem eszek
nem beszélek kedvesen ,nem beszélek csendesen.
ordítok a világba,had hallják a pofámat.
szomoró  az én szívem ,szomoruak az emberek. 
valaki elment, valaki jött helyette. 
fájó szívvel emlékezek,ki itt hagyott, majd álmomban vissza jön.
madarak dalát sem hallom, nem figyelek már semmire. 
tavasz jön majd s kikelet, életünk is rendbe jön. 
s ha nem, hát tévedtem,talán  elalszok majd én is örökre.

  Madarak csicseregnek,
Nem tudom,mit beszélgetnek.
Csak téged dicsérhetnek
Ki Ura vagy mindeneknek.
Én is mikor felébredek,
Első szavam hozzád rebeg.
Meghallva a kismadár dalt,
Mely ajkamra éneket csalt.
Zsoltárt zengek hozzád Atyám.,
Hogy új napot hoztál reám.
Ima szárnyán hozzád megyek,
Veled kicsit beszélgetek.
Tudom,neked van rám időd,
Bár szánnék rád én több időt.
Meghallani hívó szódat,
Megköszönni jóságodat.
Hírdetni az embereknek,
Nálad nélkűl nem élhetnek.
Áldott legyen a Te neved,
Hogy mindenben felismerlek.
Madárdalban,napsugárban,
Esőcseppben,gyöngyharmatban.
Te vagy az én boldogságom,
Magasztallak mindennapon.

Fehér liliom

Egy szál virágot szakítottam,
és csodáltam szirmait.
Isten alkotását láttam benne,
Mely szépségével felvidit.
Különös érzés fogott el,
Látva a Teremtő alkotásait,
Mily kicsiny vagyok,akár egy porszem
Isten hatalmas,szinte megszégyenít.
Pironkodva néztem a világot,
Mely minden évben kibontja szírmait.
Isten gondos munkáját láthatom.
Aki tavasszal mindent felékesít
Megújul minden és felékesít.
Ez az érzés mennyekbe repít,
Megöregedtem,de bízva hiszem,
hogy Te engemet új életre hívsz.

Építettem egy falat magam köré
Oly sok ember próbál átjutni rajta,
Nem a jó akarat vezényli őket ,tudom.
De nem adom fel, kezdem minden nap
előlről, míg erőm engedi, míg lelkem utolsó
erejével is küzd a rossz ellen, míg  bírom.
Kizárnám az irigy embereket, a hazugokat
Nekem nem kell már a mese, kinőttem alóla.
Falat mászni nem könnyű,kaput is nyithatnék
annak ki megérdemli, de csekély az esély,,
eljátszották sokan kikben hittem, bíztam.
Valamikor régen gyermek fejjel sokat tanultam az élettől.
Ma kamatoztatom tudásom, s ha valaki még is szeret,
mint barátot,hát mássza meg a falat.

Ülök a réten, illatos mezei virágok között
Azon gondolkodok, milyen is  az élet.
Sokszor szép, de sokszor kegyetlen.
Elesünk és felállunk, erősek vagyunk, de elfáradunk.
A tegnap elmúlt, már a múlté,holnap a jövőé
Vajon mi lesz a jövőben??
Lesz -e munka, gyermek kacaj.
Lesz -e öröm és boldogság
Nevető arcokat látok-e
Idős nénik bácsik mosolyognak-e?
Mennyi kérdés,,,vajon  lesz-csoda?
Ha felkelünk, új napra virradunk,
S ezért Istennek hálát adhatunk.
Ismét a jelenben élhetünk,
 de a percek múlásával
újra elmúlik a most, és múlt lesz belőle,
De míg élünk, szeretet, békesség és boldogság
legyen minden ember életében.

Tné.