Vers cím nélkül

Megfojt a bűntudat, összetöri lelkem
elkövettem valamit a mindenem ellen
Kést szúrtam szívébe, s megforgattam benne
Nem tudom énem ilyet miért tenne

Undorodom magamtól, nem tudom ki vagyok
kiket régen megvetettem, most összeolvadok
A tükörben nem látom valódi énemet
csak a szilánkok élén csorgó véremet

Azt kívánom bár ne élnék tovább
az élet vas marka tenne odább
Nem akarok ez az ember lenni
nem akarok másoknak rosszat tenni

A legjobban az fáj, hogy fájdalmat okoztam
És mindent csak épp magamat nem okoltam
Elvesztettem a legféltettebb kincsemet
megsebeztem egyetlen este mindened

Bárcsak nem kelnék fel másnap reggelre
ha nem borulhatok arra a kebelre
melyet vakon, őszintén annyira imádok
melyen szótlanul eltelhetnek évmilliárdok