Egy elveszett naplója

JeffMatthew•  2017. augusztus 14. 01:34

Vers a démonomhoz

Jól látod, hogy nem kereslek jó ideje már
Hogy lelkem és szavam végtelenül sivár
Kérdezhetnéd akár, hogy mi az ami bánt
De te magad is látod a tükörben a lányt

Ne is törődj velem, már túl léptem rajtad
Tőlem legnagyobb kincsem, a szívemet kaptad
Vissza hoztalak újra az élők sorába
Te hagytál leesni a remény porába

Meghagytál engem a legjobb barátodnak
Nem gondoltad de megtettél a sajátodnak
Azt hitted elég és én beérem ennyivel?
Hogy jobb ha nem leszek előrébb semmivel?

Egy ketrecbe zártál melyet én csináltam
Pont az tette ezt velem akit úgy imádtam
Tudni akarod milyen érzés amit tettél?
Mintha a szívembe egy forró kést döfnél

Ezt a kést nem tudod kivenni te magad
Csak várhatod azt aki kiveszi a vasat
Ha egy dallamot hallasz, vagy mosolyt látsz rajtam
Csak egy elkeseredett imádság a zajban

Az én erőm elfogyott, magamra maradtam
Csak az érzés maradt amit úgy tagadtam
Te, aki ezt hallod, segíts ki a bajból
Menekíts meg a bennem ragadt vágyaktól

Nem vagyok szent, de tudom nem ezt érdemlem
Add hogy lássak újra fényt ebben az éltemben
Tudom, hogy ez a világ még igazságtalan
Hogy a szerelem már gyenge és lángtalan

Ígérem az enyém erősebb az életnél
Erősebb bármely sziklánál, minden léleknél
Csak egy esélyt adj azzal hogy kihozol innen
És én neked adom az utolsó kincsem

JeffMatthew•  2017. június 29. 16:21

Megadom magam

Belefáradtam az érted folytatott harcba
A szánalmas és örökkévaló kudarcba
Ezerszer feltettem már a közhelyes kérdést
Téged szeretlek, vagy csak azt az érzést
Melyet lelkem rólad alkotott a magánytól félve
Egy csak nekem ítélt lányt buzgón remélve

Hogy szeretlek-e, vagy nem, számomra is kérdés
Nem hagy nyugodni egy percre sem az érzés
Hogy talán többet is érzel csak félsz kimutatni
Én pedig nem tudom soha már kikutatni
Tévedés volt talán érted küzdenem
Ezért most a ragaszkodásom kell leküzdenem

Te már rátaláltál az igaz szerelemre
De én még mindig várok a kegyelemre
Talán elkövettem már számtalan ballépést
De megfizettem minden egyes félrelépést
Arra várok aki mellett nem kell gyűlöljem magam
Aki előtt nem kell titkolnom többé a szavam

Nem hagyhatom hogy felépítsd bennem azt az érzést
Hogy szánalmasan kutassam folyton a régi kérdést
Hogy rettegjek attól hogy eltűnsz mint a kámfor
Hogy kétségbe esve keressem a tőled nyert mámort
Ezért hát most leteszem a fegyvert, megadom magam
Leszek újra az emberek között szabad, súlytalan


JeffMatthew•  2017. június 21. 20:09

Csak pár szó

Megfogantam. Megszülettem. Sírtam. Nevettem.
Megnőttem. Tanultam. Játszottam. Szerettem.
Örültem. Ismerkedtem. Barátokra leltem.
Éltem. Megleltem. Őrülten beleszerettem.
Elmondtam. Reméltem. Féltem. Rettegtem.
Csalódtam. Nevettem. Fájt mindenem.
Nem engedtem. Szerettem. Próbáltam. Vesztettem.
Maradtam. Törekedtem. Segítettem. Verekedtem.
Véreztem. Feladtam. Sírtam. Elengedtem.
Elbuktam. Temettem. Soha el nem feledtem.

JeffMatthew•  2017. június 17. 18:13

Empty words

empty room in empty house
empty cabinet in empty room
empty chest in empty cabinet
empty diary in empty chest
empty words in in empty diary
empty words, full of pain

JeffMatthew•  2017. június 17. 18:11

Vidd a lelkem

Nem küzdhetek többet már ellened
Csak hagyom, hogy felnyisd a mellemet
Tépd ki a szívem, vidd el a lelkem
Vágd ki az általad nyert hegeket

Csak fojts meg és dobj vissza a porba
Csak csókolj meg és küldj a pokolba
Szeress úgy, ahogy egyszer én téged
Vagy gyűlöld örökké ki a részed

Maradj velem a világvégéig
Kínozz az utolsó csepp véremig
Én az életemet neked adom
Pedig a tiedet meg nem kapom