Éresés

Jakivagyok•  2016. július 14. 00:38

                                                                                                       Jakab László
                                                                                                          Ébredés
Az élet szótlan szem tanúja ébred,
Fénye ragyogja be lényed,
türelmét ha kéred nem kell többé félned
nem kell hibátlan örömökért a holnap távolába érned
az út közös és a cél is egy 
neked mégis az elkülönülés a fétised 
Futólagos entitások csillag testedtől fosztanak!
Te csak lásd őket csöndesen, azzal nyitott térré foszlanak!
Mit amikor éjjel fel kapcsolod lámpád
és észre veszed hogy a rém akit láttál csak egy pulcsi és a párnád
akkor már nem lesz hangja a gonosznak mert a most nem helye a pokolnak
majd fel csillan a tükörlap, tiszta minden szándéka,
övé a világ még sincs semmi portéka.
Élete játék mit ha túl nő nem lesz örök forgó hajléka


Hiányból szárba szökken az élet
Hisz fonetika nélkül nem volna ének, 
se űr mi utat ad az énnek
Ajándék a mulandóság fonadéka,ismerni csak a múlhatatlan képes
ismerd és öröklét a részed,
Az igazság formát bont nyitja illatozó szirmait dicsében
szerény marad, nem kéri hogy dicsérjed
tőle tanulj, nem attól lesz gazdag a személyed
ha ki öltözött történettel gondolnak rád a szegények
Mosolya szabad míg magát látja mindenbe szeretettől ázva 
ősi ismerős ragyog,ragyog mégis fejét rázza 
a különbözés filmszalagján semmi szerepeket játszva  
Nem tudja ki a táncos vagy hogy ki kinek a tánca, 


az idő le tűnt álmának romjain ül egy pillanat,
keresi otthonát,ami az űr a látvány mögött nem tudja hát kint marad
zavarják a haragfelhők kik a napfényét el takarják 
és az édent fosztott szférák hintik árnyékának panaszát
sietnek a magánynak szelei hogy elragadják életének tavaszát
Hol vannak az egeken andalgó lények?kik dúdolják a fények örök nászát 
kik legyőzték a hátrányt és szárnyuk a végtelenbe tárták 
hogy önfeledten járhassák a szabadságok táncát  
és hang színekkel fessék tele a földnek tiszta vásznát


lásd ahogy a formákba bújva zúdítja ránk ötletei záporát
Minden mit felönt magár az kifejti értékemnek zálogát 
Ami az igaz barátok bennük tükörképrem, értetlen
Nem gondoltam volna hát véletlen ,ajándék hisz kéretlen
Végtelen az egysége érzése vedd észre 
ha nem harcolsz le se győznek csak megadat ha jönnek a szörnyek
tükrök ők figyelmed téveszt velük ön arcképet
hisz ha nem lenne benned harag, mi lenne mi haragjukra ébred?
ne hazudj másnak mert akkor magadnak se teszed
leszel az aki vagy 
most és soha máskor 
nem is lennél máshol 
örömöd még akkor is szállna 
ha a nyakán lihegne az anyag végső pusztulása 
világon túl él ki teret időt áthat
érzem ahogy árad, a pillanatba elmerülve
le fekszek a fűbe mélyének tengerébe szenderülve 
Már nem vagyok lidérc ki ígérettől éhesen 
ered a holnap hajnalába, hogy ott talán majd élhessen


útján már nem látja az illatozó virágok szépségét kiknek üzenete dicsőséges
ki húzza magát ha fölénytől ékes
ítélkezni íze mézes de tud csak mi felet képzelegni képes 
rád nem tud te az vagy aki lát!
légy így és már nem éled poklát 
te írod a kottát mit élsz és fújod szelíd fuvolád 
nincs már gonosz ki rá teszi lelked tükrére a képzelete fátylát 
ki kielégülne a holnap fele szaladva! de csak akarja
a múlandóság már nem egy melankolikus ballada
Nem árad a hiánytalan virág felkavaró illata 
szövi ének fonalát! de miért teszi ha ő maga?
mert szava van de nincs dala 
és nem tudja hogy ő a teremtés csodájának diadala

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Jakivagyok2019. július 9. 22:32

@Marie_Marel: @Mikijozsa: @petruchio: @s_game: @Rozella:
Helló sziasztok fuuu érdekes először is nem lesznek pontok se veszők és helyes írási hibák is lesznek előre is bocs :D .ha nem baj akkor egyszerre válaszolnék mindenre persze én is tisztában vagyok azzal hogy ritmikátlan és szedett védett de ez az első versem amit egy éjszaka alatt írtam és raktam fel azóta már ki javótottam felrakom majd ezt pedig le szedem érdekes mondjuk de az emberi lény elméje egy bipoláris valóságot hoz létre ha azzal azonosítója magát a megtapasztaló tudat az élvezet és fájdalom körforgásba fojamatosan ellenálva a valóságnak ez az ellenállás harc a mosttal "nem akarok itt lenni" "máshol kéne lennem" stb ha nem harcolsz a jelennel akkor legyözted magad mármint azt a valakit akit magadnak gondolsz a személyiséget szem-éjj vakság, a külvilág hatásaival szemben ellenálás azonos hatású ellenhatást idéz elő mit ahogy azt Newton felfedezte ha nem állsz ellen nem szenvedsz magadtól attól hogy nincs az amit te akarsz és a valóság nem akadály már na mindegy csak ennyi nem akarok többet hozzá fűzni ! Vers bírálat ? Az mi ? Nem tudom érdekes köszönöm szépen mindenkinek az őszinte és jól kifejezett véleményét kedves s_game örülök hogy felismerte és értékeled szoktam verseket írni ritkán most éppen azért jöttem fel hogy ki rakják egyet könyvet írok ami jelenleg fontosabb abban minden meg van amire rá jöttem a nyelvünk a valóság le képzése annyi igazság van benne hogy teljesen a megszállottja vagyok viiki.jaki@gmail.com itt az email címem ha érdekel még ossztok veled egy két dolgot

Marie_Marel2016. július 16. 16:20

Szózuhatag, ez a jó kifejezés. Rengeteg gondolat bújik benne, de rendezetlen, túlírt. Tömöríteni kellene. Az ötletszerű központozás sem segíti az értelmezést, és egy helyesírás ellenőrzés is ráférne.
Megérné, ha ráfordítanád azt a munķát, amivel talán jó vers válna belőle.

Mikijozsa2016. július 16. 11:06

"ha nem harcolsz" magad hogyan győzhetnéd le? nem tom elképzelni, de lehet te tudod ?) jó fordulatokat láttam e szövegben, de hogy mennyire jó? nem vagyok hívatott eldönteni, kissé zuhatagszerű a gondolatsodrása, ez mindenképp jópont lenne.

petruchio2016. július 16. 10:22

javasolnék egy 70 %-os tömörítést.....és vers lenne

Rozella2016. július 14. 12:37

Ha javasolhatom és vállalod, vidd ezt a verset bírálatra a poet megfelelő fórumába...

http://forum.poet.hu/szeretnek-szokimondo-de-ervekkel-alatamasztott-kritikat-a-verseimnel

s_game2016. július 14. 12:13

"nem kell hibátlan örömökért a holnap távolába érned"

"akkor már nem lesz hangja a gonosznak mert a most nem helye a pokolnak"

"nem attól lesz gazdag a személyed
ha ki öltözött történettel gondolnak rád a szegények"

"ne hazudj másnak mert akkor magadnak se teszed"

"Már nem vagyok lidérc ki ígérettől éhesen
ered a holnap hajnalába, hogy ott talán majd élhessen"

Eltelt egy kis idő míg tudtam reagálni erre az írásra, egy ideig csak néztem és újra és újra elolvastam. Írásod annyira mélyen átható és igaz, s benne van szinte minden az életről, még csak olvasni sem kell a sorok között hiszen minden ott van őszintén.
Az igazság, a becsület, az idő múlásának tisztelete, az igaz barátság nagy értékek. Az emberek egy része hajlamos ezt elfeledni s ilyenkor az Ember elkülönülni vágyik. Akárhogy haladhat a világ előre, bármi is történjék a jövőben, Embernek maradni mindigis a legfontosabb lesz.

Nem tudom, blogban szereplő beírásokat lehet-e kiemeltként ajánlani, de ha igen, meg fogom tenni. Briliáns írás. Azt hiszem nem véletlen hogy rátaláltam erre a blogra, köszönöm hogy olvashattam, figyelőbe tettem a blogod.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom