A place for my head

dalaid rólad zengnek
téged idéznek
most minden
dallam bennem
rólad szól, téged hív
ritmusra jár a szív

őrülten örvénylő
zúgó dallamok
bennünk renddé lesznek
és ha csak egy dolog
már mit mondhatok
őrülten sze...lek

(kő) számháború

zöld levél alatt lapul a szív
ott vagyok - dobogok
nem tudod a számomat leolvasni

hűs forrás, satöbbi oly nagyon hív
jól hallom - szomjazom
a fa tetejéről nézel, nevetsz ki

kerülgetjük egymást,
mint zúgó hab a követ
kékre fest minden mást
most örök szabad szemed

kerülj ki, kerülj nagyot
nagy ívben kerülj el
de mindig kék maradok

A szem átváltozásai (avagy parafrázis egy Utassy versre)

Szomorú tekintet, szeretőm (szem)öldöke, gyönyörű.
Farkasszem, kutyaszem, macskaszem, és néha együgyű.

Sasszemek magasból! Angyalszem, Pávaszem, Isten volt...?!
Pilla-kert az arcon, tükörben, végülis mindegy hol.

Nézzétek: szememben gyászkönnycsepp növekszik. Lassan már
oly nagyként hullik, hogy készülhet belőle tenger is.

Csak tudnám, hogy mit akar üzenni nektek egy öreg zseb-
kendő a tisztaszobában levő alsó fiókból!

Seben Karolina

aurora musis amica

a hajnal a múzsák barátja 
ki a barátom nekem
ily kora órán, hol csupán
elhúzó kocsik állnak szóba velem?

de neked barátod a hajnal 
s ha így van, van még esélyem
kiesik, kinevet, gúnyos a nappal
de megéri várni, ha megélem

a naplemente közhely, akkor várlak 
s ha nem jönnek a felügyelők, engedek a vágynak
de ha mégis jönnek, igazolni fognak
hozz magaddal papírt, ami megfelel a jognak

a naplemente közhely, alkoholt ne fogyassz 
matricákat, plakátot soha ki ne ragassz
a naplemente után semmi sem világos
de az inged alá búj(tat)tam az egész világot

ezért talán büntetve leszek 
én mit sem bánom
szép börtön, ha miattad megyek
még ha a poklot meg is járom

mint didergő dombokon a dér

úgy csillogsz szememben mindig

kosárba hányt hiba-halom

mit akaratlan ont a lélek

soha be nem gyógyult heg bennem

kétségbe zuhanó sóhaj-sikoly

(némára zárt ajkakból törő)

új szirmot  bontanának

rég lelohadt vén zöldjei

s ha göndör kedve támad

mégis táncosok közé soroz

mint zarándok ki más kedvére boldog

s nincs oly kín melyben nem osztoz

...de most mindent takarj be vágy...